„De hogy a vicc még nagyobbat csattanjon, a kormányzat totális ellenőrzése alá vont Magyar Rádió leghallgatottabb hírműsorában, a Déli Krónikában Orbán meghátrálása nem szerepelt a címekben (jellemző módon az izraeli miniszterelnök kifütyülése igen), és bár az első két tudósítás arról szólt, hogy ma vesszük át az uniós elnökséget, még ezek mellé sem fért oda Orbán ominózus és friss nyilatkozata. A kitartó hallgatónak 12 óra 16 percig kellett várnia, hogy megtudja: a magyar kormány hajlandó visszavonulni. A Déli Krónika és a Magyar Rádió vezetése számára olyannyira nem számított hírnek a világbotránnyá vált magyar törvény és magyar magatartás kilátásba helyezett módosítása, hogy még az MSZP-s Mandur László is megelőzte (nana!, jó lesz vigyázni!) Orbánt azzal a bejelentésével, hogy az MSZP Alkotmánybírósághoz fordul. Na, például ezt szülte az ízig-vérig európai médiatörvény. Ezt a gyalázatot.
A vicc és a baj azonban nem jár egyedül. A magyar kormány által lefordított és Brüsszelbe küldött angol nyelvű médiatörvényről pillanatok alatt kiderítette Széky János: a fordítás bizony nem autentikus, hiszen nem jelentéktelen részek hiányoznak belőle. Rögtön utána Hanák András fölfedezte: a szintén lefordított másik törvény, az úgynevezett médiaalkotmány angol nyelvű szövege önkéntelenül is leleplezi a magyar szövegben röhejesen elhomályosított lényeget, vagyis hogy mégsem (bár ez áll a törvényben) a média egészének a feladata a hiteles tájékoztatás a »jelentőséggel bíró eseményekről«, ami ugyebár teljesen értelmezhetetlen, hanem ez minden egyes tartalomszolgáltatónak (all media service providers) a kötelessége. Vagy úgy! A nagy nekiveselkedésnek pedig nyögés a vége, hiszen közben Brüsszelben lazán közlik: nincs is szükségük a magyar fordításra, mert ezt az Unió maga végzi el. És ezt Budapesten nem tudták? Mindenkit kirúgtak már, aki tudná, hogy az Európai Unióban hogy működik a rendszer? Kabaré.”