Orbán-kormány: Magányosan Európa peremén

„Az autoriter jobboldali parlamentáris államcsíny híre után annak eszméje és törvényekbe iktatott betűje is átjutott a határokon. Európa felvont szemöldökkel ráébredt, hogy a »magyar forradalom« szellemi atyja és tántoríthatatlan végrehajtója ül az Európai Unió soros elnökének székében. A periféria hirtelen beköltözött a központba. Sáros lábnyomok tűntek fel a suttogáshoz szokott tükörtermek parkettáin. A parlamenti demokráciák kezdték kényelmetlenül érezni magukat, amikor felneszeltek: kissé avítt, de kiszámítható otthonukat bízzák rá éppen egy hajlíthatatlan, másokat főként kioktatni szerető bérlőre.

Ez akkor lett egészen világos, amikor Orbán Viktor Strasbourgban, az Európai Parlament ülésén valójában nem Daniel Cohn-Bendittel, a zöldek mindezt élesen kimondó frakcióvezetőjével, hanem »Vörös Danny«-vel, az 1968-as diákvezérrel kiabált. 1968 az orbáni értékrendben retrográd ellenforradalom volt, Cohn-Bendit pedig annak markáns vezéregyénisége. Európa ma döntő mértékben ’68-as módon éli a magánéletét, neveli a gyerekeit, így tekintenek a férfiak a nőkre, a nők a férfiakra, zenéje, örömei nagyrészt ’68-asok, ragaszkodása a szabadsághoz, undora az erőszaktól ugyancsak. Ezzel szembemenni csak idő előtti öregkori elbutulásban lehet. Az EP pedig politikai örököse a háború utáni Európa szellemiségének, amely egyszerre gyökerezik a néppárti konzervativizmusban, a zöld, a baloldali és a liberális gondolat vitázó egységében. Ez maga a tőke működésének keretet adó európai parlamenti demokrácia alapja. Amikor Strasbourgban a magyar belpolitikát kemény bírálat érte, nem a nemzetet alázták meg. „Csupán” azt az autoriter politikai filozófiát minősítették elfogadhatatlannak, amelyet az uniós tag egyenjogúságának okán, megkoronázva a soros elnökséggel Orbán Viktor óhajtott volna lenyomni az unió torkán. Ha Cohn-Bendit és a többi tiltakozó hallgat, ez megtörtént volna. A tiltakozás közvetlen kiváltó oka, a médiatörvény, csak az utolsó csepp volt a pohárban. Előtte nyolc hónapig töltögették azt a poharat.”