Ők is magyarok voltak

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Az I. világháborúig Budapesten mindig Tisza István pártjának jelöltje nyerte a választást. Ez két hazugságot cáfol: a ballibet, hogy a zsidóság összessége, ezen belül különösen a budapesti, liberális beállítottságú; és a szélsőjobbot, hogy a zsidóság összessége, ezen belül különösen a budapesti, nemzetellenes volt.

Látjátok! Nem csupán én erőltetem az igazságot, hanem az egykori MAZSIHISZ-es Vámos Gyuri! Remélem a judeobolsevik felforgató ( mesümed, rásá, mesüge) söpredék befejezi a magyarellenes áskálódását. Vagy tudjátok! Megtérni hitehagyott bolsevok szellemiségetek diabolikus bugyrából- Megcsináltatni a Brit Milachot/bris milôh, majd a Bar mic'vát és ha még mindig viszket a valagatok, akkor: Allala Alia! http://www.youtube.com/watch?v=-M_dEjjNpBU

Ormos Máriától tudjuk, hogy Bárdossy nem akart belépni a háborúba. Akkor a belépéshez három ember döntése kellett: a kormányzóé, a miniszterelnöké és a vezérkari főnöké. Werth meggyőzte Horthyt, és így Bárdossy 2:1 arányban alulmaradt. Megvannak azok a feliratok, amelyekben Bárdossy folyamatosan kérte Horthyt, hogy segítsen az egyre jobban a fejérő növő vezérkar ellen.