„Fölöttébb lehangoló, hogy a külügyminiszteri poszt várományosa, meg az egész kormány, meg a haza védelmében kiáltó jobboldali értelmiségi körök megint ezt a hazaárulós kártyát veszik elő, mert nincs más nekik a kezük ügyében.
Ez a lehető legprimitívebb vérpopulista válasz, és ez az, amivel tovább lehet növelni azt a közröhej-állapotot, amelyben a magyar kormány fuldokol. Hogy itt árulók vannak, akik a haza rontására esküdnek össze valami átkozott szövetségben. Mondja ezt az a csapat, amelyik ellenzékből árulkodni, följelenteni járt nyugatra, hogy ne kapjon a magyar kormány semmiféle segítséget, mert az szerintük hazudik. Akkor nem volt drága a haza.
Csak, hogy tisztázzuk a dolgot: mi, akik a világ demokratáinak segítségét kérjük, azért tesszük ezt, mert úgy gondoljuk, hogy a magyar kormány elárulta az elemi emberi alapértékeket - nem csak a sajtótörvénnyel, hanem egész eddigi tevékenységével. A Magyar Köztársaság alkotmánya kötelességünkké teszi, hogy minden törvényes eszközzel föllépjünk az önkényuralmi törekvésekkel szemben. A jelenlegi magyar kormánynak és a parlamenti többségnek országlásuk kezdete óta gyakorlatilag nem volt olyan cselekedete, amelyik ne az önkényes kormányzás kiépítésére és gyakorlatára utalt volna. Mi nem csak a Magyar Köztársaság, hanem az Európai Unió polgárai is vagyunk. Azért szavaztunk az Unióba való belépésre, mert az európai értékek szerint akarunk élni. Ha ebben bárki korlátoz minket, akkor európai polgártársaink segítségét kérjük. Szerencsére kérés nélkül is segítenek. Bármennyire lehangoló, az európai elnökség félévében talán meg kellene szokni, hogy Európában európaiak élnek. A jogaikkal is.”