„A Fidesz leváltására készülő erő, akármelyik legyen is az, valószínűleg meg fogja ígérni, hogy mindenkinek visszaadja a magánmegtakarítását. Talán még egy tizennegyedik havi befizetéssel is megtoldják. De ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Aki lemond a számlájáról, arról sokkal nehezebb lesz kideríteni, mije volt a padlássöprés előtt, és az vajon mennyit érne, ha megmaradt volna. A kárpótlás nem tudja visszaadni, amit elvettek, ez a rendszerváltás egyik tanulsága. A megőrzött számlákon viszont ott lesz a pénz maga, kamatostul. Amit nem adunk oda, az nem a kárpótláson múlik. A kárpótlás már ugyanolyan nyúlós képletek tárgya lesz, mint az állami nyugdíj.
Kérem, csavarja le a monitor fényerejét, ami most jön, arról nem kiabálunk nyilvános helyen. Jogos a kérdés: mit tegyenek a közalkalmazottak és mindazok, akik úgy érzik, megüthetik a bokájukat a nyakasságuk miatt. Nos, felelőtlenség volna legyinteni azzal, hogy hát hiszen jogállam ez, és ilyet már csak nem tesznek. Az már látszik, hogy rosszul viselik, ha valaki nem kér az együttműködésükből. A döntést mindenki maga hozza meg, lelkiismerete és lehetőségei szerint.
Ehhez is érdemes azonban tudni, hogy nem tart ez örökké. Senki nem vágja el magát egy életre, mert az a rendszer, amelyben ez egyáltalán felmerül, az nem maradhat fenn sokáig. Nincs hozzá megszálló hadsereg, és nem lesz hozzá gulyáskommunizmus. Nincs továbbá hatékony cenzúra, ami megakadályozhatná, hogy nyilvánosságra kerüljön mindenfajta politikai retorzió és tisztogatás. Azt is jegyzik ám egy számlán, és az a számla is megmarad.”