Gyerekek vagytok és Darth Vaderhez imádkoztok

„- Érdekel ez a dolog még mindig, ennyi. Tisztában vagyok azzal, hogy amit a tudomány mondhat a világegyetemről, az ugyan sok, de csak töredéke annak, ami a valóság. De ha tényleg hinnem kellene valamiben, akkor rögtön az a kérdés ugrik be, hogy melyik hitet válasszam? Miért pont a kereszténységet, ami rohadtul antropomorf? Látszik, hogy csak kitalálták.

- Miből látszik?

– Hát abból, hogy rohadtul antropomorf.

- Mi van, ha nem az ember atropomofizálta Istent, hanem…

– Persze, Isten alkotta a saját képére az embert.

- Az a történet eleje. Úgy folytatódik, hogy Isten önmagát antropomorfizálta, amikor emberré lett Jézusban, hogy meghaljon a bűneinkért. A te bűneidért is.

– Ezt már nem veszem be. Túl konkrét. Jó, néha a hinduizmus is olyan, mint egy szerepjáték szabályzata, meg van mondva, hogy kinek hány karja és feje van, de általában a buddhizmus, főleg a sinto, sokkal kevesebbet és óvatosabban nyilatkozik arról, hogy Istennek hányas a lába. A keleti vallások valószínűleg azért sikeresek, mert sokkal óvatosabbak, szétfolyóbbak, nem akarnak mindenre választ adni.

- Min húzod fel leginkább magad?

– Például azon a dumán, hogy az Isten jó. És a következő persze az, hogy az útjai kifürkészhetetlenek.

- Ez nem antropomorfizmus.

– Persze, de hogy mi is ez a jóság, azt ugye inkább hagyjuk, mert máris bajban vagyunk...

- Nem vagyunk bajban. Például azért jó, mert még téged is szeret.

– Persze, és épp egy fia van, aki éppen egyszer eljött. De miért pont oda, és miért nem a kínaiakhoz, miért nem turnézott egyet… nincs ennek az egésznek ér-tel-me!”