Felelőtlenség és bukás

„Tavasszal a liberálisok széles csoportja szállította a médiában az érveket arra nézve, hogy miért kell az LMP-re szavazni. Azóta ez a párt Trianonnak sorfalazott, a kettős állampolgárság fétisét ápolta, politikai teljesítményének javát a »gyurcsányozás«, Schering Gábor következetes és támogatandó társadalompolitikai felszólalásai adják. Legutóbb pedig »az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről Izrael Állam közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodás és annak módosításainak kihirdetésére« vonatkozó indítvány kapcsán hat képviselőjük tartózkodott. (Erre a Jobbik képviselőinek többsége szavazott nemmel, a többiek igent mondtak). El tudjuk képzelni azt a liberális közírói hevületet, mely az egykori SZDSZ, vagy a mostani MSZP ellen irányult volna, ha ehhez hasonló jelenségeket produkálnak fél éven belül?

Ehhez képest, most nagy és beszédes a csönd. Holott a »rossz lóra tettem Gyurcsánnyal« után az olvasóközönség a következetesség igényével várja a „rossz lóra tettem Szabó Tímeával” kinyilatkoztatást is. Miért hát a hallgatás, hiszen az LMP az egyetlen párt, amely következetesen elutasítja az alkotmánymódosításokat.

Ehhez képest az LMP-t felemelő értelmiségiek nem a fenti kérdéseket feszegetik, hanem másokat címkéznek a párt netes fórumain (»gáz«, »ciki«, »Gyurcsányárva«). Miért »gáz«, ha valaki Bauer Tamást hallgat, és miért nem »ciki«, ha valaki Elek Istvánnal parolázik? Miért kínos, ha Gyurcsány három nap alatt ötezer embert visz ki a térre (ahogy egy LMP-s ismerősöm fogalmazott: »De nézd meg, kiket?! Nyuggereket!« – Bravó!), és miért nem az, ha az LMP csak ötszázat (»De nézd meg, kiket?!« – csak 25–30 év közötti jóarcúakat!). Nem tudjuk a választ, de ezek szerint szégyellni kell a többet.”