Cenzúra

„A 2011. január 1-jétől életbe lépő médiaszabályozási rendszerrel Magyarország kiírja magát az európai demokráciák közösségéből, mivel a szabad sajtó léte az Európai Uniót integráló értékközösség egyik legfontosabb alapja. A szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának ilyen mértékű korlátozására csak diktatúrákban és autoriter rendszerekben van példa. Magyarországon átmenetileg véget ért a vélemény- és sajtószabadság kora, a sajtó munkatársai körében ismét a kiszolgáltatottság és a félelem lett az úr. A közszolgálati média a köz érdekének szolgálata helyett a hatalom érdekeinek kiszolgálójává züllött. A médiapiacon pedig elkezdődött a pluralizmus felszámolása.

Jól érzékelik a kormánypártok, hogy a diktatúrák legnagyobb ellensége a gondolatok és vélemények szabad áramlása. Talán még arra is emlékeznek, hogy az információ szabad áramlása milyen fontos szerepet játszott a szovjet birodalom összeomlásában. Jó okuk van attól félni, hogy autoriter hatalmi törekvéseik legnagyobb ellensége a szabad gondolat és a szabad szó. Azok a törekvések, amelyek ezektől akarják megfosztani a hazai politikai közösséget – hosszabb távon kudarcra vannak ítélve.

A szabad gondolatnak ma már a kiépült diktatúrák urai sem tudják útját állni. A cenzoroknak pedig még a diktatúrákban, saját elvtársaik körében is a nevetségesség és az általános megvetés jutott osztályrészül. Ezt a történelmi tanulságot ajánlanám azoknak a figyelmébe, akik ma Magyarországon erre a hálátlan szerepre vállalkoznak.”