Lemondás

2010. november 05. 07:21

Hogy őszinte legyek, nem akartam egy levegőt szívni ezzel a miniszterelnökkel.

2010. november 05. 07:21
„A kormányváltás után felelős kultúrpolitikai tényezők kezdtek nyilatkozgatni arról, hogy ki érdemelne díjat. Ez eddig nem volt szokásban. S egyre inkább kirajzolódott a politikai élet minden területén a radikális szakítás az elmúlt húsz év – olyan, amilyen, de mégis – demokratikus berendezkedésével. Azzal a berendezkedéssel, mely elfogadta a hatalommegosztás rendszerét, elismerte a kisebbségben maradtak jogait, nem kívánta az állampolgárok életformáját meghatározni és tiszteletben tartotta a magas kultúra autonómiáját. Kirajzolódtak az új kultúrpolitika körvonalai is, amelyben semmilyen tekintélye nincs – mondjuk, a tömegsporthoz képest – a magas kultúrának. Egyre erősödött bennem az az érzés, hogy ha valamilyen újabb adminisztrációs hiba miatt megmaradnék a díjak irodalmi albizottságának elnöke, nem kívánnék beülni a bizottságba és bohócot csinálni magamból. Hiszen nyilvánvalóan megismétlődne az 1998-as (vagy 1999-es?) eset, s a jelölőbizottság gyönge szavát elnyomná a harsány hatalmi akarat és akarnokság.

Persze ott voltak az ellenérvek. A magaméi és számos barátomé. Ne adjunk föl pozíciókat önszántunkból! Ne siessünk az események elé. Mikor van elég ok, hogy ne keveredjem hisztérikus döntés látszatába? Az ilyen érveket jól ismertem a Kádár-korszak utolsó évtizedéből, amikor a demokratikus ellenzék tagjaként el voltam tiltva hivatásomtól. Általában őszintétlen érvek voltak. Ám akkor enyhe – de mégiscsak – önkényuralom volt. Most joguralom van. Nos, ebben rendült meg a bizodalmam a növekvő jogbizonytalanságot tapasztalva. 2010. október 26-án a kormányzó párt azzal válaszolt egy törvényjavaslatának alkotmánybírósági eltörlésére, hogy korlátozza az alkotmánybíróság jogkörét. Ezt – éppenséggel mint hazafi – olyan súlyos sérelemként éltem át, amelyet (önképem szerint tapasztalt és szkeptikus férfiúként) nem tudtam volna elképzelni. Arra gondoltam, hogy ha az ország alkotmányos rendjét ilyen könnyű kézzel bontják meg, akkor végképp semmi esélye nincs az olyan kevésbé formalizált, bizalmi, meritokratikus viszonyok megőrizhetőségének, mint amilyennek egy szakmai albizottság jelölése és egy, a miniszterelnök által elnökölt főbizottság döntése között kell kiegyensúlyozottan fennállnia. Hogy őszinte legyek, nem akartam egy levegőt szívni ezzel a miniszterelnökkel.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 140 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
nalbant
2010. november 05. 16:42
Nagy örömömre szolgál, hogy hazánkban a focin kivül ennyien értenek ilyen kérdésekhez is. A megnyilatkozások minősítik a nyilatkozót. Kit így, kit úgy
magnamater
2010. november 05. 15:32
A Föld légköre egységes. Jók, rosszak ezt szívják. Akinek nem tetszik, lövesse ki magát az ŰRBE.
morgo1
2010. november 05. 14:59
Igazad van öreg harcos, ne is szívd ezt a levegőt! Bújj a vízalá és maradj ott örökre, de vidd a barátaidat is!!!
csenge
2010. november 05. 14:45
Már az is kész röhej, hogy két társa a bizottságban /Sándor Iván és Baranyi Ferenc/ ugyancsak Kossuth-díjas. Nem kell itt Sas Józsiig visszamenni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!