„A kormányváltás után felelős kultúrpolitikai tényezők kezdtek nyilatkozgatni arról, hogy ki érdemelne díjat. Ez eddig nem volt szokásban. S egyre inkább kirajzolódott a politikai élet minden területén a radikális szakítás az elmúlt húsz év – olyan, amilyen, de mégis – demokratikus berendezkedésével. Azzal a berendezkedéssel, mely elfogadta a hatalommegosztás rendszerét, elismerte a kisebbségben maradtak jogait, nem kívánta az állampolgárok életformáját meghatározni és tiszteletben tartotta a magas kultúra autonómiáját. Kirajzolódtak az új kultúrpolitika körvonalai is, amelyben semmilyen tekintélye nincs – mondjuk, a tömegsporthoz képest – a magas kultúrának. Egyre erősödött bennem az az érzés, hogy ha valamilyen újabb adminisztrációs hiba miatt megmaradnék a díjak irodalmi albizottságának elnöke, nem kívánnék beülni a bizottságba és bohócot csinálni magamból. Hiszen nyilvánvalóan megismétlődne az 1998-as (vagy 1999-es?) eset, s a jelölőbizottság gyönge szavát elnyomná a harsány hatalmi akarat és akarnokság.
Persze ott voltak az ellenérvek. A magaméi és számos barátomé. Ne adjunk föl pozíciókat önszántunkból! Ne siessünk az események elé. Mikor van elég ok, hogy ne keveredjem hisztérikus döntés látszatába? Az ilyen érveket jól ismertem a Kádár-korszak utolsó évtizedéből, amikor a demokratikus ellenzék tagjaként el voltam tiltva hivatásomtól. Általában őszintétlen érvek voltak. Ám akkor enyhe – de mégiscsak – önkényuralom volt. Most joguralom van. Nos, ebben rendült meg a bizodalmam a növekvő jogbizonytalanságot tapasztalva. 2010. október 26-án a kormányzó párt azzal válaszolt egy törvényjavaslatának alkotmánybírósági eltörlésére, hogy korlátozza az alkotmánybíróság jogkörét. Ezt – éppenséggel mint hazafi – olyan súlyos sérelemként éltem át, amelyet (önképem szerint tapasztalt és szkeptikus férfiúként) nem tudtam volna elképzelni. Arra gondoltam, hogy ha az ország alkotmányos rendjét ilyen könnyű kézzel bontják meg, akkor végképp semmi esélye nincs az olyan kevésbé formalizált, bizalmi, meritokratikus viszonyok megőrizhetőségének, mint amilyennek egy szakmai albizottság jelölése és egy, a miniszterelnök által elnökölt főbizottság döntése között kell kiegyensúlyozottan fennállnia. Hogy őszinte legyek, nem akartam egy levegőt szívni ezzel a miniszterelnökkel.”