„Miért éppen most? Miért figyelmeztette jó előre Phenjan Szöult, hogy ne hadgyakorlatozzon a vitatott vizeken, mert annak »következményei« lesznek, amikor megszokhatta, hogy a gyakorlatozás havi rendszerességgel folyik, de a déliek nem lövöldöznek észak felé. Miért támadt rá ilyen brutálisan Jongpongra?
Első körben azért, hogy megint egyszer kipróbálja, meddig mehet el. Az észak-koreaiak kisebb és nagyobb »haditettei« az elmúlt években, évtizedekben megtorlatlanok maradtak. Nem történt semmi, amikor ügynökeik felrobbantottak egy déli utasszállító gépet (116 halott); akkor sem, amikor tengeralattjárón diverzánsokat küldtek Délre, akik hetekig garázdálkodtak; akkor sem, amikor az idén torpedót lőttek ki egy déli hadihajóra (46 halott); akkor sem – és ennek a játéknak már sokkalta nagyobb a tétje –, amikor kísérleti atomrobbantásokat hajtottak végre kétszer is, és rakétákat lődöztek ki Japán »feje fölött«. A Kim Ir Szen által alapított remetebirodalom bürokratikus-katonai elitje rendszeresen átlépi azt a bizonyos »vörös vonalat«, amelyről a stratégák azt gondolták, hogy nem léphető át. A tempót – noha hosszú távon segélyezői (Kína, Japán és persze Dél-Korea) kegyelemkenyerén él, mert gazdasága totális csőd – ő diktálja, s lám, mind agresszívebben teszi, miután a déliek minden segélyt leállítottak, a japánok teljes export-import embargót vetettek ki rá, s egyedül a kínaiak jóindulata tűnik végtelennek. Talán ezért?”