Ne politizálj, kormányozz!

„Azt tudjuk, hogy a jobboldal kulturális standardja milyen ne legyen. Szőcs Géza államtitkár eddigi megnyilatkozásai ugyanis több szempontból sem érthetőek. Minden a kazahsztáni kiruccanással kezdődött, amely azzal a veszéllyel »kecsegtetett«, hogy a magát helyesen a nyugati kultúrkörhöz tartozónak és demokratikusnak vélő Magyarország a közép-keleti posztkommunista kánok felé fog orientálódni kulturális tekintetben. Ezt követte a Balassi Intézet körüli marakodás, amikor Szőcs levelet írt. Végül a közismerten jobbikos elköteleződésű Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány - amely mögött a korábban az obskurus Optimum Intézetben való részvételéről és a Debreczeni Józseffel együtt való konferenciázásáról ismert Szakács Árpád áll - átkeresztelési javaslatának támogatása említhető meg, amely mondjuk a budapesti kampány kellős közepén nem jött éppen jól. A kulturális élet már-már diktálós, ellen-baloldali, központi átszabása helyett a finomhangolás és az okos kezdeményezés lehet az az út, amelyet viszont biztosan siker követ.

A mérsékelt szabadelvű Széll Kálmán vezette, kiegyezés utáni tizedik kabinet 1899 és 1903 között működött. Kormánya nehéz örökséget vett át a megelőző Bánffy-érától, azonban az ellenzékkel kötött paktum, a Béccsel folytatott sikeres gazdasági tárgyalások és az 1901-es választáson aratott kétharmados győzelem folytán később úgy emlegették e nyugalmas időszakot, mint a »széllcsend« korát. Hacsak nem történik semmi rendkívüli, és Orbán Viktor kormánya folytatja a sikersorozatot, valamint a közös, nemzeti ügyek mentén való kormányzást, akkor valami ehhez hasonló köszönthet ránk. Nem is volna baj. De fontoljuk meg azt, amit a veterán amerikai jobboldali aktivista, Bob Tyrrell ír idén megjelent könyvében. A '67 óta dolgozó konzervatív lapszerkesztő-publicista szerint a Reagan és a két Bush által fémjelzett, összesen húsz éves jobboldali korszak (1980-1992 + 2000-2008) megmutatta, hogy a republikánusok többször és hosszabb időre tudják megszerezni a Fehér Házat és a Kongresszust, mint a '68-as csúcs után csökkenő támogatottságú demokraták. A liberális szellemiséget azonban évtizedek óta nem sikerült megtörni - mondja. »Amit tennünk kell - olvassuk a magyar viszonylatok között is megszívlelendő javaslatát - az nem az, hogy politikai párt legyünk, hanem hogy domináns politikai kultúrává váljunk. Arra vagyunk ugyanis hivatva, hogy azt tegyük jobbról, amit baloldalról egykor a New Deal: alapítsunk új rendet.«

A jobboldal előtt álló kettős feladat tehát a politika mint kormányzás megvalósítását és a kultúra mint a Széchenyi-féle »csinosodás« kitüntetett terepének meghódítását takarja. A pártok dialektikája mentén kifejtett »politizálás« helyett úgy hangozhat a móriczi jelszó mai, jobbközép átirata, hogy ne politizálj, kormányozz - és figyelj a kultúrára!”