Reccsen a jég - dől az ország

„A tavaszi választások a haszonlesők győzelmét hozták. Kemény, varázspálcás ígéreteikkel letaglózták a politikailag megroggyant balliberális elitet, s a valóságtól teljesen elrugaszkodott, szimbolikus ország-vezetésbe kezdtek. Rájuk most az a veszély leselkedik, hogy mit hoz az eufória múltával előálló csend..., majd moraj..., majd....? Tartok tőle, a nép - átvitt értelemben - élve fogja megnyúzni ezeket a populista handabandázókat.

Érződik, hogy nagyon rövid volt a kormányváltó hangulat időszaka. Akik tavasszal a szocialisták háttérbe szorulásán dolgoztak-örömködtek, azok közül sokan most már lehajtott fejjel járnak, s ki-kifakad belőlük a sóhaj, hogy nem erre számítottak. Gyakorlatilag leállt az állam működése, torlódnak a kifizetetlen számlák, lebénult hivatalok magyarázkodnak. Záporoznak a külföldről érkező kritikai megjegyzések, az ország külső imázsa a magára hagyott zsebdiktatúrák fölötti méla undort tükrözi. Ez a helyzet. (...)

A kormánypárt elsősorban a bosszúállásban hisz, mármint azért gondolnának bosszút állni, hogy nyolc éven át ellenzékbe kényszerültek. Ezen a tényen visszamenőleg ugyan már nincs mit változtatni, tehát értelmetlen dolog képzeletbeli csontvázakkal kelni-feküdni. Az ötvenes éveket idéző rákosista reflexek, koncepciós eljárások a mai Magyarországon hovatovább semmit sem érnek, jóllehet ezrek élete keseredhet meg. A kormánypárt görcsösen igyekszik kriminalizálni a közéletet, mindenben bűncselekményt lát, ami nem a hűbéreseinek ügylete, jóllehet az éhes pribékjei szó szerint rászabadultak a közkasszákra. Rettenetes állapotok alakultak ki. Magyarországon ma nem jó élni.”