„Terry Jones floridai baptista tiszteletes Korán-égetése olyan akció lenne, mint a Jobbik és a Magyar Gárda nagy Erdély- és Felvidék-párti megmozdulásai, amelyek után a legtöbb határon túli kényelmetlenül fészkelődik a székében, mert megoldást, gördülékenyebb viszonyokat nem hoznak, viszont bizalmatlanságot igen. Terry Jones az amerikai iszlámellenes fundamentalista keresztények Szegedi Csanádja (eközben a Jobbik épp szeptember 11-én az arab-magyar barátság napját ünnepli hastáncosokkal az ajkai művházban). Vagy olyan, mint az az óregáti román, aki úgy szidja a magyarokat, hogy sosem látott még egyet sem. A párhuzamok állítása tetszés szerint folytatható, a lényeg az érzelmi hatásvadászat, látványos indulatkeltés, ami semmit nem visz előre, ugyanakkor kiélezi az ellentéteket. A tiszteletes ehelyett, mondjuk, megpróbálhatná felhívni a figyelmet az amerikai bevándorlás rendezetlenségére (mi meg elgondolkodhatnánk az európaién).
Miközben a floridai baptista egyházközségben új fejezettel toldanák meg a civilizációk összecsapását, a pénteki Magyar Nemzetben arról beszél a kairói Al-Azhar mecset imámja, hogy az iszlám erkölcsisége rokon a kereszténységével. Hozzáteszi, hogy ők azt szeretnék, ha a keresztény Nyugat megélné a vallásukat. Tehát vannak területek, amelyeken az iszlám és a kereszténység szövetséges tudna lenni. Mi itt, Közép-Európában ráadásul közel élünk az iszlámhoz. Csak Horvátországon kell átutazni, és nemsokára Szarajevóba érünk. A háromszázezres városban négyszáz mecset hirdeti Allah dicsőségét, az ortodox és katolikus keresztények a város lakosságának 5 százalékát teszik ki. Azt hiszem, ők sem örülnek a távoli harcos Korán-égető ötletének.”