„Az, hogy az ország tisztességes többsége igyekszik, törekszik a többre, a jobbra, míg mások meg élősködnek ebből a többségből.A politika feladata az, hogy az emberek, az adott társadalom problémáira megoldást találjon, illetve segítse őket olyan környezethez, amelyben a bennük lévő képességeket, szándékokat, szorgalmat a maguk és az ország javára hasznosítani legyenek képesek. Magyarországon a politika erre az elmúlt évtizedekben képtelen volt. A kérdés teljesen jogos: miért is pontosan? Miért volt képtelen megannyi nagy mellénnyel induló kormány, hogy érdemi változást érjen el?
A válasz nagyon egyszerű: az élősködés miatt. Lehet ebben az országban újabb és újabb országmentő programokat kidolgozni. Lehet azon vitatkozni, hogy a nyugdíjakat hogyan indexáljuk. Hogy milyen egészségbiztosítókra van szükség. Hogy szükség van-e egyáltalán magánnyugdíj-pénztárakra, hogy az oktatásireformnak miképpen kell viszonyulnia a bolognai folyamathoz, vagy a szegregáció-integráció vitához. Hogy az önkormányzatok működését hogyan lehetne racionalizálni, hogy a munkahelyteremtés érdekében mely ágazatokat kell kiemelt jelentőségűnek tekinteni. Hogy a külpolitikában fontos-e egy keleti nyitás, stb.Ezek mind nagyon-nagyon fontos kérdések, hiszen ezek döntik el, hogy javíthatóak-e az emberek életkörülményei és lehetőségei.
A probléma azonban az, hogy mindaddig, amíg az élősködést nem számoltuk fel, lyukas hordóba hordjuk a vizet. Amíg nem szabadulunk meg az élősködés adta indokolatlan terheinktől, addig teljesen felesleges a legjobb program is, hiszen nem tudjuk végrehajtani, és sorsunk csupán a permanens újrakezdés lesz, egyre mélyebb-mélyebb szakadékba taszítva.”