„»Jogos-e«, hogy a kormány megsegíti a devizahiteleseket, akik a saját maguk felelősségére vettek fel pénzügyi kölcsönöket? Ha úgynevezett rendszerszinten nézzük a kérdést, hihetetlen számra bukkanunk. Európa svájcifrank-adósságának egytizedét ugyanis hazánk – magánszemélyeken és cégeken keresztül – mondhatja magáénak. Forintban számolva mintegy hatezermilliárdra rúg a hitelek értéke. Nem pusztán a háztartások százezrei »kukkolják« a frank árfolyamának alakulását, hanem a cégvezetők ezrei is. Odáig jutottunk, hogy a devizahitelek túlburjánzása az ország pénzügyi egyensúlyát is súlyosan veszélyezteti.
Ezért kell lépnie az Orbán-kormánynak.
Pontosabban azért, mert időközben kiderült, hogy a hitelfelvevőket a bankok lényegében becsapták, egy kamatkülönbségre épülő spekuláció kockázatát rájuk hárították. Utóbbit hívják a közgazdászok carry trade-nek. Miközben a »carrytradelők«, vagyis az évente százmilliárdos profitokat bezsebelő pénzintézeti szektor jól járt a devizahitelekkel, addig maguk az érintettek csak most kezdik felfogni, milyen helyzetbe kerültek. Persze hosszú időn keresztül kifizetődő volt svájci frankban, euróban vagy éppen japán jenben eladósodni, ám Magyarország, magas államadósságából fakadó sérülékenysége miatt, kockázatos tereppé válik olykor-olykor a befektetők szemében. Ez az időszak pedig akkor jön el, amikor »ránk köszönt« a válság, vagy Európa perifériái megrogynak. Ilyenkor gyengül a magyar forint. Tetszik, nem tetszik: a befektetők – tulajdoníthatóan az elmúlt nyolc év kormányzati politikájának – karanténba sorolnak bennünket. Eközben a svájci frank menedékdeviza is: mindenki ezt vásárolja, hiszen pótolja az euró korábbi erejét, biztonságos befektetési eszköz.”