Butaság az amerikaiakon fintorogni

„Mi sem tudunk sokkal többet Kelet-Ázsia egyes területeiről vagy akár az Egyesült Államok egyes tagállamairól, mint egy átlag kaliforniai Európáról. Ez nem szép, de emiatt morális ítéletet hozni a teljes ország lakossága felett, nem túl elegáns. Az amerikaiak többet dolgoznak (ha valakit érdekel, böngéssze ezt), mint Európában, kevesebb vakáció jut nekik - igaz, ezért a munkáért jobbára tisztességesen megfizetik őket. Büszkék arra, hogy egy szabadságban fogant nemzet fiai, akik inkább gyanakvással néznek mindarra, ami az államtól jön: legyen az adó vagy bárminemű hivatali kényszer.

Nagy respektje van az önkéntes munkának vagy az egyéni áldozatvállalásnak: legyen az levesmérés egy hajléktalankonyhán heti három órában vagy részvétel egy segítő szervezet munkájában. Lehet erre azt mondani, hogy ezt megtehetik, mert nem kell harmad- vagy negyedállásban kepeszteniük a megélhetésért, de az alapító atyák szelleme és a lakosság minden felmérés szerint többségi vallásos érzülete minden ilyes cselekvést elfogadottá, sőt támogatottá tesz. Ez - bár belátom annak a jogosságát is, hogy van olyan, aki lelkesedik az államért, a magas adókért és a hosszú fizetett szabadságokért - mindenképp irigylésre méltó.

Lehet nem szeretni az Egyesült Államokat külpolitikája vagy a világkereskedelemben, a környezetvédelemben követett, önzőnek minősített magatartása miatt (nem az, illetve nem úgy, de ez mostan elég messzire vezetne), de azzal csalni bensőséges mosolyt olvasói/nézői ajkakra, hogy az amerikaiak intelligenciaszintje valahol Mikiegéré és Hulk Hogané között van, és világképük egyszerűsége tökéletesen tükröződik az arcukon is: nos, az kritikaként elég sovány.”