Akár így, akár úgy, a Biszku elvtársaknak mindenféleképpen egyenként a k… anyját…
„Aztán sok múlik azon, miképpen múlik ki a RENDSZER.
Ha forradalommal, akkor más a helyzet kissé. Ha lenne forradalom Észak-Koreában, akkor a phenjani Biszku elvtársat agyonvernék, lámpavasra húznák, élve elásnák – mindegy. Valahol, az elvontságok sekélyes partvidékén, ahol a nyugati polgárok halált megvető bátorsággal küzdenek a kutyák és a szúnyogok méltóságáért, minden ilyesmi olyan rémes.
Csak a RENDSZER nem olyan rémes soha, mert az messze van, és nincsen hozzá közünk. Így aztán az elvontságok sekélyes partvidékén, ahol a személyiségi jogok jelentik most a nagy kihívásokat, a budapesti Biszku elvtárs is kamera elé ülhet.
Odaülhet, s lehet véleménye a dolgokról. Életekről, halálokról, a RENDSZERRŐL, jóról és rosszról.
Bizony, elég sokáig állt fenn ez a rendszer, s elég „szépen”, nyugodtan, békésen lett vége ahhoz, hogy Biszku elvtárs leülhessen közénk este, főműsoridőben.
Hogy a cél mi volt ezzel, nem tudom. S talán mindegy is. Mindössze annyit szeretnék illedelmesen megjegyezni, szinte félve, hogy majd nem fogok megfelelni a politikailag korrekt beszéd szigorú követelményének… szóval csak annyit, hogy akár így, akár úgy, a Biszku elvtársaknak mindenféleképpen egyenként a k… anyját… Phenjanban is, meg idehaza is.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Lakatos Márk-botrány: újabb gyomorforgató részleteket tárt fel egy fontos tanú.
Ezt hívják kettős mércének és sumákolásnak.
Akkor a Fideszt „mindössze” 15 százalékkal „mérték” alul!
Korábban hatszázezer ember halt meg a polgárháborúban, a véreskezű elnök kitartott, most azonban rendszere elvesztette külső és belső támasztékait.
Nem ellenzékellenes narratívát képviselünk többen az ÖT-ben, hanem ellenzékkritikusat.
