Túljátszott elnökválasztás

„Schmitt kétségtelenül nem jogász, főként nem az Alkotmány jeles tudója és magyarázója, márpedig az elmúlt öt évben, amikor Gyurcsány Ferenc és kormánya súlyosan kibillentette helyéről a demokratikus normákat és értékeket, múlhatatlanul szükség volt Sólyom ebbéli képességére és állhatatosságára. (Gondoljuk el, ha ugyanezekben az időkben - az MSZP akarata szerint - Szili Katalinnak hívják a köztársaság elnökét...)

Csakhogy a hazai politikai elit - kiváltképp az akkori ellenzék - megtanulhatta, hogy a gyurcsányi módszerekkel nem kifizetődő politizálni. Ráadásul Orbán Viktor kormányzott már, és az SZDSZ-nek mégsem kellett sajnálkoznia azon, hogy az általa erősen kézben tartott Göncz Árpád eszköztárából hiányzik az alkotmányjogi szaktudás, s ezért nem boldogul a kormányfővel. Amit mégis érdemes szóvá tenni, az a jelölési procedúra. A kommunikációs játék, amely valamennyi szereplőt leértékelte, ráadásul megkérdőjelezte a Fidesz új kormányzási módszertanának, a nemzeti együttműködésnek az őszinteségét. Mert ha eldöntött tény volt, hogy Schmittet államfőnek hívják haza, miért kellett előtte országgyűlési elnökké emelni, úgy tenni, mintha Sólyomnak is lehetne esélye a folytatásra, és azt üzenni a külvilágnak, hogy nyílt verseny következik, egyenlő pályákkal?

A kamarillapolitikára épülő oligarchikus kormányzás után Magyarországnak szüksége van a Fidesz fő üzenetére, a nemzeti együttműködésre, hogy a politikai elit és a választók ismét egymásra találjanak. Épp ezért kellene tartózkodni a teatralitástól, a darabok túljátszásától. Mert a hitelesség könnyen kopik. Azt pedig bizonyosan tudjuk, hogy nélküle a kormány alkalmatlanná válik feladatára.”