„Az elmúlt hónapok eseményeinek fényében meglepő, de nem kísérte különösebb érdeklődés az új szlovák kormányfő első magyarországi megszólalását. Iveta Radičová a HVG-nek adott interjújában leszögezte, hogy bár továbbra sem értenek egyet a magyar állampolgársági törvény módosításával, de eltörlik a Fico-kormány által ellencsapásnak szánt jogszabályt. Eszerint ugyanis a magyar útlevelet kérvényező felvidéki ember elveszítette volna szlovák állampolgárságát. (...)
Nem javul meg persze egy csapásra a szlovák-magyar viszony, amely a közkeletű hiedelemmel ellentétben nem csupán haszonleső politikusok mesterkedései miatt alakul időnként rosszul. Egy fiatal államban, amelyben a nemzeti identitás hosszú időn keresztül valakikkel (csehekkel, magyarokkal) szemben fogalmazódott meg, nehéz megváltoztatni a beidegződéseket. És persze az is igaz, hogy mi, magyarok hajlamosak vagyunk indokolatlan és anakronisztikus lenézéssel viszonyulni északi szomszédunkhoz. (...)
Miközben nem adjuk, nem adhatjuk fel a felvidéki magyarokkal való összetartozásunk igényét, vagy a Beneš-dekrétumok igazságtalanságának hangsúlyozását, észre kell vennünk: szomszédaink közül a szlovákokhoz állhatnánk a legközelebb. Nemcsak azért, mert ezer évig egy államban éltünk, hanem mert a gasztronómiától a művelődéstörténetig számos közös vonásunk, emlékünk van. Ráadásul az Európai Unióban is hasonlóak a gazdasági érdekeink. Hogy mást ne mondjak: mi északra járunk télen síelni, ők nyáron délre jönnek fürdeni.”