„Annyiminden lógott már, lóg most is a közintézmények falán, hogy egy irománnyal több vagy kevesebb fel sem tűnik. Ezzel el is intézhetnénk az Orbán Viktor aláírásával megjelent kormányrendeletet, amely szerint az államigazgatás – »együtt: szerv« – valamennyi épületének falán ki kell függeszteni a Nemzeti Együttműködésről szóló 1/2010. (VI. 16.) OGY politikai Nyilatkozat nyomatát. S mert »a kormány tiszteletben tartja az államhatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elvét«, felkéri erre a nem kötelezhető köztársasági elnököt, Országgyűlést, Alkotmánybíróságot, Legfelsőbb Bíróságot, Számvevőszéket, Nemzeti Bankot.
Nem csak azért, mert a Nyilatkozat – mint Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő mondja – »az emberek« akaratából született, hanem mert azt gondolja: az emberek el is olvassák azt, amit közfalra tűz a hatalom. Legyen. Álmosan ácsorog »az ember« a közintézményben a sok celluxos, rajzszöges tacepao között, amely mind őt szolgálva arra hívja fel a figyelmet, mit miért nem ott, akkor és úgy tud elintézni, amikor tekintete megakad a »színes formátumban, méltó minőségben kinyomtatott, 50×70 cm méretű, álló téglalap alakú keretben« a Nyilatkozaton. Nahát! Ideje épp van, olvassa: (...) Olvasott-hallott a polgár már veretesebb magyar mondatokat is, de mivel a hivatali ácsorgás vég nélküli, ráér elmerülni abban, amit az imént magába szívott. És a maga pőre valóságában tudatosulhat benne, mit tett áprilisban, érteni kezdi, hogy alkotmányos forradalom a szavazóurna használata, ha a győztesre voksolunk, hogy a kétharmad voltaképpen négyharmad, hogy a kifüggesztés volna az első rendíthetetlen lépés az építésben. E megvilágosodásért érdemes hivatalba járni. És, miért kellene megfosztani bárkit is a szellem e ragyogásától? Naponta fél óra hivatal, olvasás és ima mindenkinek a forradalmi rendszer szellemi vezetőjének útmutatása szerint... A polgár ekkor felriad, továbblép a sorban. Ám mivel a gondolat furcsa jószág, nincs kalickája, száll, repül, megtörténik a baj, ráébred: ez az egész úgy hülyeség, ahogy van.”