„Mi lett Veled, István?
Miért tör olyan pozícióra valaki, amire nem alkalmas, holott bizonyítottan elismert a saját szakterületén, így élhetne a közösség által elismert, tartalmas és gazdag életet is? Miért nem elégszik meg a tekintélyes társadalomtudós azzal a pozícióval, amit a tudományos és üzleti életben elfoglalt?
Valószínűleg azért, mert nincsenek jogi korlátai, és nincsenek erkölcsi gátlásai. Mert az általa csodált főnök-miniszterelnök ezt a rendszert építette ki – a segítségével.
Amerikában vagy Svédországban nem feltétlenül szükségesek minden részletre kiterjedő jogszabályok, fékező erők és plakátokon hirdetett jelszavak ahhoz, hogy az emberek önmaguk igényeljék és betartsák a magas szintű demokratikus játékszabályokat. Magyarországon vagy Oroszországban a formális jog lehetővé tenné azt is, hogy akár skandináv típusú jogállamban éljünk, mégsem élünk abban.
Egykori barátom, Stumpf István döntéseit sajnálom. Alkotmánybíróvá emelését azonban a demokratikus Magyarország elleni támadásnak veszem. Újabb nagy lépéssel távolodunk a rendszerváltozás demokratikus eszményeitől, és rohamlépésekben közelítünk a putyini féldiktatúra felé. Vajon meddig asszisztál ehhez az ország?”