Francesca ismét alapos és zseniális!
Ezt ismét muszáj elolvasnia mindenkinek, és kéretik terjeszteni.
Szeretném, ha Gyurcsány Ferenc egyetlenegyszer az életében el tudná képzelni, hogy reggel arra ébred, Pápa nem Magyarország többé, s az édesanyja nem magyar állampolgár többé.
„Tőmondatokban beszéljünk róla.
Elvették a hazánk kétharmadát. S ezzel együtt nemzetünkből is ennyit. Van, akinek ez semmit sem jelent. Nekik mondom: próbálják elképzelni, hogy felébrednek holnap reggel, és Magyarország tizenkilenc megyéjéből tizenhárom nem Magyarország többé. Próbálják elképzelni, hogy Magyarország holnap reggel Budapestből, Pest, Nógrád, Fejér megyéből meg még fél Bács-Kiskunból, darabka Borsodból s még egy picike Szolnokból áll. És ennyi. Szeretném, ha Gyurcsány Ferenc egyetlenegyszer az életében el tudná képzelni, hogy reggel arra ébred, Pápa nem Magyarország többé, s az édesanyja nem magyar állampolgár többé. Hanem szerb. Vagy osztrák. Vagy… Teljesen mindegy. S ne áltassa magát olyasmivel, hogy mindez mesebeszéd. Ugyanis ezerévnyi államiság után éppen ilyen mesebeszédnek gondolták ezt Kolozsvárott, Kassán, Munkácson, Szabadkán és az Őrvidéken. S a mesebeszéd, a rémálom valósággá lett egy iszonyatos órán, és…
És nincsen és. Tessék olvasgatni Tormay Cécile-t, és Szabó Dezső Elsodort faluja sem árt. Legalább a vonatkozó fejezetek. Tessék belenézni egyszer az életben egy öreg székely szemébe. Hogy minden érthető legyen. Ha a rémálom valósággá válna még egyszer, mindent megtennék azért, hogy Gyurcsány Ferenc édesanyja visszakapja magyar állampolgárságát. S ezzel büntetném legjobban a fiát. Erről ennyit. Aki ebből sem ért, annak nincsen több mondandóm. S mindenki másnak van fontosabb mondandóm. Azt szeretném, ha Trianon iszonyatából összekovácsolnánk végre a jövőt. S ha méltóképpen fejet hajtanánk azok előtt, akik kilencven esztendőn át megmaradtak magyarnak. Megmaradtak, pedig óriási erők mozdultak meg azért, hogy ne maradhassanak meg. Óriási erők az utódállamokban s persze idehaza is. Idehaza, ahol a kádári–aczéli »kultúrpolitika« prioritásai közé tartozott a határon túli magyarság elfelejtése és elfelejtetése. Úgy is mint a haza- és nemzetárulás minősített esete. S ők, az elszakítottak, ki- és megtagadottak, megmaradtak magyarnak. Nekünk pedig ebbe kell belekapaszkodnunk, ha Trianon borzalmából valamiféle erőt s jövőt akarunk meríteni. S akarunk, mert akarnunk kell.”