A megmaradás kápolnája

„Tőmondatokban beszéljünk róla.

Elvették a hazánk kétharmadát. S ezzel együtt nemzetünkből is ennyit. Van, akinek ez semmit sem jelent. Nekik mondom: próbálják elképzelni, hogy felébrednek holnap reggel, és Magyarország tizenkilenc megyéjéből tizenhárom nem Magyarország többé. Próbálják elképzelni, hogy Magyarország holnap reggel Budapestből, Pest, Nógrád, Fejér megyéből meg még fél Bács-Kiskunból, darabka Borsodból s még egy picike Szolnokból áll. És ennyi. Szeretném, ha Gyurcsány Ferenc egyetlenegyszer az életében el tudná képzelni, hogy reggel arra ébred, Pápa nem Magyarország többé, s az édesanyja nem magyar állampolgár többé. Hanem szerb. Vagy osztrák. Vagy… Teljesen mindegy. S ne áltassa magát olyasmivel, hogy mindez mesebeszéd. Ugyanis ezerévnyi államiság után éppen ilyen mesebeszédnek gondolták ezt Kolozsvárott, Kassán, Munkácson, Szabadkán és az Őrvidéken. S a mesebeszéd, a rémálom valósággá lett egy iszonyatos órán, és…

És nincsen és. Tessék olvasgatni Tormay Cécile-t, és Szabó Dezső Elsodort faluja sem árt. Legalább a vonatkozó fejezetek. Tessék belenézni egyszer az életben egy öreg székely szemébe. Hogy minden érthető legyen. Ha a rémálom valósággá válna még egyszer, mindent megtennék azért, hogy Gyurcsány Ferenc édesanyja visszakapja magyar állampolgárságát. S ezzel büntetném legjobban a fiát. Erről ennyit. Aki ebből sem ért, annak nincsen több mondandóm. S mindenki másnak van fontosabb mondandóm. Azt szeretném, ha Trianon iszonyatából összekovácsolnánk végre a jövőt. S ha méltóképpen fejet hajtanánk azok előtt, akik kilencven esztendőn át megmaradtak magyarnak. Megmaradtak, pedig óriási erők mozdultak meg azért, hogy ne maradhassanak meg. Óriási erők az utódállamokban s persze idehaza is. Idehaza, ahol a kádári–aczéli »kultúrpolitika« prioritásai közé tartozott a határon túli magyarság elfelejtése és elfelejtetése. Úgy is mint a haza- és nemzetárulás minősített esete. S ők, az elszakítottak, ki- és megtagadottak, megmaradtak magyarnak. Nekünk pedig ebbe kell belekapaszkodnunk, ha Trianon borzalmából valamiféle erőt s jövőt akarunk meríteni. S akarunk, mert akarnunk kell.”