„A radikálisan lecsökkent ellenzéki padsorokban három párt is esélyes a váltópárt szerepére. A Fidesz az elmúlt évtizedben már jórészt elvitte a fiatalokat az MSZP elől, de most azt is megélte, hogy előle is elvitte őket a Jobbik és az LMP. Most a két régi párt itt áll az öregedő választótáborával és unalmasan szürke választási műsorával, amit a közuntatás céljából bevihetnek a parlamentbe is. Ha minden így marad, akár az is lehet, hogy azzal lesz más a politika, hogy a következő nemzedékek vagy a Jobbik vagy egy LMP hasonmás irányába indulnak el, s ez lesz a valódi alternatíva. A régi pártok kihalnak, mint a mamut, mert egymás foglyai és csak a múltról tudnak szónokolni. Mintegy félmillió szavazó cserélődik négy évenként, és az öregecske MSZP nem bír ki még két választási ciklust, két ilyen nemzedékcserét, és a fiatalok szemében az úrhatnám Fidesz is gyorsan válhat a közutálat tárgyává.
Ám a fák nem nőnek az égig. Az LMP-ét még ki kell találni, mert maga se tudja, hogy mit akar, csak felült a proszteszt hullámára és önelégülten magának tulajdonítja a hullámok erejét. A dacos arrogancia és az utcai happening még nem politika, azaz a lehet más a politika programja nem mögöttük, hanem még előttük van. A Jobbikba összesöpört társadalmi elégedetlenség se tartható így össze sokáig. A Jobbikot az a veszély fenyegeti, hogy vagy megszelídül, és akkor a megszokott módon felfalja a Fidesz, vagy még jobban megvadul, és akkor teljesen marginalizálódik.”