„Az elsöprő választási győzelem után két dolog látszik körvonalazódni: 1. Orbán korlátlan hatalmat épít; 2. nemigen tud vele mit kezdeni. Pontosabban, az országgal nemigen tud mit kezdeni. A kormányzással. Kezd úgy tűnni, hogy tévedésben voltunk a választások előtt, amikor azt hittük, hogy az ellenzéki vezérnek határozott elképzelései vannak arról, hogy hatalomra jutva mit kell tennie, csak nem árulja el. Mert ha elárulná, eljátszaná az esélyt. Nem a kormányzásét (arra már ő se lett volna képes), hanem a rendszerváltoztatásét. Az utóbbit most végrehajthatja - erre készült, erről vannak elképzelései - az előbbit illetően azonban tanácstalan. A kormányzáshoz a jelek szerint sem koncepciója, se kialakult tervei nincsenek. És megfelelő emberei sem. (...)
Idéztünk már ez ügyben eleget, de Orbán minden nap mond valami újat. Nemrég azt, hogy ez a mostani Országgyűlés más lesz, mint a korábbiak voltak, »ez forradalmi lesz«. Döbbenetes kijelentés. A forradalom ugyanis rendkívüli állapot. Amikor a dolgok - egy történelmi pillanatra - kizökkennek a rendes kerékvágásukból. A forradalom a hatályos jog elsöprése egy magasabb érték, az igazság, a nép stb. nevében. (A reform jogszerű átalakítás felülről, a forradalom a jogfolytonosság megszakításával, alulról. A széltében használt »jogállami forradalom« sületlenség, fogalomzavar, fából vaskarika.) »Tetszettek volna forradalmat csinálni« - mondta Antall a jogállamiság nevében a bosszúért lihegőknek. Amit Orbán mond, annak jogállami keretek között nincs létjogosultsága. Értelme sincs. Csak üzenete van. A legrosszabb üzenet. Az a rezsim, amelyik tartósan és intézményesen »forradalminak« mondja, az jogon kívülinek tekinti magát. Idézet egy levélből: »Kurszkij elvtárs! Megbeszélésünk kiegészítéseképpen megküldöm önnek a büntetőtörvénykönyv pótparagrafusának tervezetét... Az alapeszme, remélem, világos... nyíltan ki kell domborítani az elvi álláspontot, azt, ami politikai (nem pedig csak szűk, jogászi értelemben) igazságos... Csak a forradalmi jogérzék és a forradalmi tudat szabhatja meg a gyakorlatban a terror szélesebb vagy kevésbé széles alkalmazásának feltételeit. Kommunista üdvözlettel: Lenin.« (Lenin összes művei. 5. kiadás 45. kötet 190. o.)
Fölháborító, eszement túlzás, hisz hogyan jön Orbánhoz Lenin meg a bolsevik terror? Eszemben sincs azonosítani őket. Ám azt látni kell, hogy az »alapeszme« ugyanaz! Aki pedig nem akarja, hogy efféle idézetekkel világítsák meg mondandója lényegét, az egy demokratikus parlamenti választás kapcsán ne hadováljon »forradalomról«! A demokrácia alapintézményének »forradalmi« működéséről meg végképpen ne! Már ha demokrata az illető. Ha meg nem az, akkor ne csodálkozzon, s a hívei se csodálkozzanak.”