Ki legyen a kapitány?

„Már távozásának pillanatában nyilvánvaló volt, hogy ha Gyurcsány vissza akar jönni, hosszú időre el kell mennie. Pontosabban: háttérben kell maradnia. Hogy előbb-utóbb vissza akar jönni, nem volt kétséges. Ő az a típus, aki játszmavesztésnek gondolja a csatavesztést is; veresége után kényszerűen visszahúzódik, de közben mindenki tudja, hogy valójában soha nem adja föl. „Ez a vereség azonban olyan súlyos, hogy átmeneti távolmaradása a frontvonaltól eltarthat akár hosszú évekig” – mondták okos független elemzők, írták jóslással is foglalkozó publicisták, amikor Gyurcsány politikai sorsa megpecsételődni látszott, s a volt miniszterelnök bukása véglegesnek tűnt.

Távozása után a szétzilált MSZP próbálta összeszedni magát, de ez nem volt könnyű. Ki így reagált, ki úgy. Volt, aki összecsuklott, volt, aki helyezkedni kezdett, mert fölismerte, hogy alig féken tartható becsvágya előtt megnyílik a tér, ha Gyurcsány nem csupán bukik, de bűnbaknak is tekinthető. Ebben az esetben ugyanis ő személyesít meg minden balfogást, és ő felel mindenért. A helyzettel inadekvát reformkáprázatért; a vizitdíjjal kapcsolatos dadogó és pedagógizáló magyarázatokért; a kormánynegyed ötletéért; saját eszmetársai semmitmondásaiért, kommunikációképtelenségéért; a szolidaritás hiányáért; a rég elveszett médiafölény további erodálásáért; a brutális újnyilasok elleni fellépés eltúlzásáért vagy elmaradásáért; a kudarcok elhallgatásáért, az elgyávulásokért; a zuschlagolásokért, a balra szavazók elfordulásáért, elvesztéséért – mindenért.

Most viszont ott tartunk, hogy a volt pártelnök napokban közreadott röpiratát némelyek máris úgy értékelik, hogy a karaktergyilkosság áldozata, íme, feltámadt. És olyanokat kezdenek hangoztatni, hogy az előbb felsorolt súlyos hibákért, illetve a nem is említett rémületes epizódokért (gondoljunk a „miniszterelnök kerestetik” című komédiára) Gyurcsány egyáltalán nem felelős. Holott dehogynem! Egy miniszterelnök-pártelnök mindenért felelős, ami az ő idejében történik, és még azon túl is. Nem mondhatja például, hogy nincs köze az MSZP zuhanórepüléséhez, választási vereségéhez, nem hivatkozhat arra, hogy ő már korábban távozott, hiszen éppen azért kellett távoznia, mert veszedelmesen redukálódott a személye iránti közbizalom.

Ezt Gyurcsány pontosan tudja, elismeri, és igyekszik nyilvánvalóvá tenni, hogy ebben a helyzetben nem tör sem frakcióvezetői, sem pártelnöki posztra. Nem teszi hozzá, de mi azért hozzátehetjük: most. Ám az önkívületi gyurcsányistáknak nincs türelmük kivárni a megfelelő pillanatot, ők cserét akarnak, verik a dobot, és zeng a kórus: most! Most azonnal!”