„Miért nem volt képes az elmúlt nyolc évet meghatározó MSZP ezt a lecsúszást megállítani?
Nem ismerték fel, hogy mi a magyar gazdaság legfontosabb problémája, sajnálatos módon régi rendszerekben és közhelyekben gondolkodtak, illetve a koalíciós kényszerből a szocializmust és a liberalizmust a legrosszabb módon elegyítették. A szocialisták hozták az inaktív társadalmi rétegek közpénzből történő túlzott támogatásának a hagyományát, míg a liberálisok a kontroll nélküli, elvadult szabad versenyt. Csak 2009-ben jöttek rá, hogy nem folytatható ez a politika, vagyis, hogy az aktív rétegekre egyre nagyobb terheket rónak, miközben az inaktívakat minden eszközzel próbálják megóvni a változásoktól. Ennek következtében egyre kevesebb lett a foglalkoztatott és egyre több az eltartott.
Ezen kívül az MSZP-SZDSZ elit érdemben arról sem akart tudomást venni, hogy súlyos demográfiai válság alakult ki Magyarországon. Ez nemcsak azért fontos, mert ha több a gyermek, akkor ők majd később eltartják az időseket, hanem mert a gyermekvállalás mentális kérdés is. A szülőknek évtizedes távlatokban kell gondolkodniuk, ezzel szemben, aki egyedül van, annak csak magáról kell gondoskodnia. (...)
Mi a garancia, hogy a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-KDNP képes gazdasági fordulatot létrehozni?
Arra nincs garancia, hogy Orbán Viktor és kormánya fordulatot képes hozni, de Magyarországnak nincs más lehetősége, mint hogy megváltozzon, mert az eddigi politika lefelé vitt. Ha ezt nem képes összehozni a Fidesz, akkor úgy járhat, mint más kormánypártok: elvesztheti a ma még meglévő társadalmi támogatottságot. Számomra egyébként úgy tűnik, a Fidesz korifeusai felismerték, hogy lépniük, változtatniuk kell. Látják a magyar gazdaság duális szerkezetéből (fejlett multik szemben az elmaradott magyar kis és közepes vállalkozásokkal) fakadó feszültséget, a reformra szoruló adózást, a megújítandó közszolgáltatási rendszert. A puding próbája az evés. Nem kis feladat mindezt úgy végrehajtani, hogy az ország külső és belső egyensúlya stabil maradjon. (...)
Az ország gazdasági helyzetéből adódik az, hogy tele van az ország lelki nyavalyákkal, magas a pénzt pazarló válások aránya, sok az alkoholista és egyéb szenvedélybeteg, akik a munkaerőpiacon hátránnyal indulnak, vagy ebből a lelki-testi »lezüllésből« következik, hogy egyre versenyképtelenebb az ország?
Bár egy materiális szakma képviselője vagyok, de nem vagyok materialista ember. Ha mentálisan nem képes Magyarország megújulni, akkor a legzseniálisabb gazdaságpolitika sem képes segíteni az országon, még akkor sem, ha kétharmados többséget élvez a parlamentben. A családok megerősítése nélkül például elképzelhetetlen a fordulat, melyet követnie kellene a nemzeti kohézió megerősödésének. Elképesztő mértékűnek látom az irigységet a magyar társadalomban, ami szerintem visszaveti az ország teljesítőképességét. Egy egészséges társadalomban más ember sikere lelkesítően hat a többiekre: érdemes megpróbálni, érdemes erőfeszítéseket tenni! Sajnos az elmúlt időszak politikai botrányai azt sugallták, hogy Magyarországon szinte csak lopással lehet meggazdagodni, pedig ez nem igaz. Élnek számosan Magyarországon olyanok, akik példaként állíthatóak mások elé.”