„Az elnök minden gyarlóságától függetlenül az államhatalmak megosztásán, a hatalom korlátozottságán és ellenőrzésén alapuló parlamentáris demokrácia elszánt híve, aki elnöksége előtt is, alatt is nagyon sokat tett annak a rendszernek az erősítéséért, kiépítéséért, a diktatúrától való éles megkülönböztetéséért, amelyet most sokan féltenek, és nem ok nélkül.
Ha valamikor, most kell igazán egy olyan elnök, aki jelölési jogával szuverén módon élve megakadályozza, hogy a kormány ellenőrzésére hivatott, a végrehajtó hatalomtól a demokrácia rendje szerint független intézmények élére szervilis pártkatonák kerüljenek; aki a parlamentáris demokrácia szellemével ellentétes törvényeket és alkotmánymódosításokat feltartóztatja; aki az emberi jogok pártján áll és szólal föl, miként fölszólalt az elmúlt években is, az esetek többségében joggal, a kormánnyal, a rendőrséggel, az ellenzékkel szemben is.
Sólyom alternatívája nem egy másik személy, hanem egy másik rendszer. A Magyar Hírlap vezércikkében már feleresztették a lufit: a prezidenciális rendszer felé kell elmozdulni, egy keménykezű, erős elnökkel, akit nem gátolnak »meddő viták«, »aki a bárd alá küldi a kufárokat és kiskirályokat«, s aki például 2006 őszén is el tudta volna zavarni a szabadon választott kormányt. Egy ilyen elnök megakadályozhatná a mostani győztesek leváltását is, ha netán elveszítenék a választópolgárok bizalmát.”