„Az államigazgatás sem elég hatékony. És igen valószínű, hogy jóval kevesebb, de hasznosabb emberrel eredményesebb lehetne. Mégis milyen nagy felzúdulást váltott ki, amikor a Gyurcsány-kormány megpróbálkozott a minisztériumokban teljesítményértékeléssel. Hogy csak az kapjon bármilyen többletet, aki átlagon felül – tehát nem csupán jól – teljesít. Azok nem utálták csak, akik amúgy is 100% felett dobták be magukat. Persze a rendszer messze nem volt igazságos, hiszen csak a köztisztviselőkre és a közalkalmazottakra vonatkozott, holott nem csak ők dolgoznak itt: vannak megbízási szerződésesek meg normál foglalkoztatottak, stb. Az ő munkájuk miért nem számít? Ja, hogy megbízási szerződéssel nem is lehetne senkit állandó dolgozóként alkalmazni? Áhá.
Némileg más szemlélettel, de az Orbán-kormány is úgy tervezi módosítani a köztisztviselői törvényt, hogy az a "teljesítményorientáltságra" összpontosítson. Őket azonban nem a kiválóan elvégzett munka elismerése vezérli ebben. Tarthatatlannak vélik ugyanis, hogy Magyarországon az államigazgatás az egyetlen terület, ahonnan alkalmatlanság, elégtelen munkavégzés miatt nem lehet elbocsátani. Ez a más megközelítés, de nagyon is indokolt, és természetesen ez is fontos. Engem is rohadtul idegesített, hogy számos olyan közvetlen kollégám volt, akikről évek múltán sem tudtam kideríteni, mégis mi a túrót csinálnak bent egész nap, akik hisztire, betegségre vagy anyám macskájára hivatkozva minden munkát ledobtak magukról és mindig nekünk kellett megoldani helyettük a feladatot. És közülük csak egytől sikerült nagy nehezen megválni. Az ilyen ne legyen itt. Menjen haza, és vakarja ott a vakarnivalót.”
