Feloldhatók-e a baloldali paradoxonok?

„A Magyar Szocialista Párt számára az érdemi politikai és intellektuális innováció továbbra is csak kívülről jöhet, ugyanakkor éppen ezzel szemben van a legnagyobb ellenállás a párt vezető és bizonyos középvezetői köreiben. Gyurcsány Ferenc évekkel ezelőtti megjelenésével majd eltűnésével lehetne ezt a legjobban érzékeltetni. Megjelenése újszerű volt a baloldal akkori életében: személyében egy olyan politikus lépett fel, aki a »Giddens professzor úrnak pedig azt válaszolom« stílus jegyében bizonyos értelemben szakított az MSZP technokrata, hivatali, »ügyintézős« nyelvével. Így az általa képviselt modernizációs paradigma részben módosította is a baloldal tematikáját. Ez azonban a 2006-os kampányban ígéretlicittel párosult, s az őszödi beszéd »mi a politika mint hivatás« szellemiségére emlékeztető részei jól érzékeltetik, hogy a párton belül nem mindenki számára népszerű a fenti modernizációs paradigma. Gyurcsány pártelnöki megbuktatása – nem pedig lemondása – ugyanis annak jele, hogy a Magyar Szocialista Pártban a pozíciók elosztásakor még mindig nem az alkalmasság – politikai érzék – stratéga hármasa, hanem a sajátos belső személyzeti politika és az »erős ember« imázsa a meghatározó. A választást követően ez még mindig feloldhatatlan ellentmondásnak bizonyul majd.