„– Az elmúlt hetekben egyik csapás éri a másik után az EU-t a görög válság miatt, és mindenki a költségvetési megszorításokról beszél? Magyarországgal kivételt tennének a pénzpiacok egy ilyen helyzetben?
– Magyarország 2010-ben a GDP 4 százalékát elérő, vagyis mintegy 1000 milliárdos megszorítást hajtott végre. A pénzpiac ezért nem elsődlegesen a hiányt figyeli, hanem az adósság alakulását, a növekedés kilátásait és a foglalkoztatást. Fejlettségi szintünkhöz képest magas az adósságunk, nálunk a leggyengébb a növekedés, és legalacsonyabb a foglalkoztatás. Ha ezekben hiteles programot tudunk felmutatni, akkor az egyensúly is fenntarthatóvá válik. Ez szerintem elfogadható a piacok számára.
– A hitelnyújtók, mint az IMF és az EU azonban a hiányra figyelnek, őket kell elsőként meggyőzni a kormányprogramról. Folynak már egyeztetések e két szervezettel?
– Informálisan folyamatosan tárgyalunk velük.
– Onnan milyen visszajelzést kaptak, hogy fogadnák a magasabb hiányt?
– Várják az új gazdaságpolitikát. Ha az hitelesen bemutatja a valódi helyzetet, és ahhoz igazítottan tesz lépéseket, akkor az eredmény pozitív lesz.
– Előlegezze meg a megállapodás eredményét: a két szélső érték, vagyis a 4,5 és a 6,5 százalék közül melyikhez lesz közelebb a hiánycél?
– Az öt és hat százalék közötti sávon belül állapodhatunk meg. (...)
– Alkalmasnak tartja Simor Andrást a jegybank vezetésére?
– Ezt nem tudom megítélni.
– Most mondta, hogy nagyon súlyos hibákat követett el az MNB.
– A nemzeti bank vezetési struktúrájára vonatkozott a megjegyzésem. A monetáris politikát nem egyedül Simor András irányítja.
– Vagyis mások felelőssége is felvethető?
– A kormányban egyszerű a helyzet, ott nincsen monetáris tanács, a miniszterelnöké, illetve a minisztereké a felelősség. A jegybankban más a helyzet.”