Magyarország ráérzett a siker ízére

– Nem. Sőt, vonz. A valóságtól teljesen elrugaszkodott elképzelésnek tartom, hogy az emberek majd azért adnak felmentést a gyenge kormányzati teljesítmény alól, mert sikerül valaki másra áttolni a felelősséget. Ez súlyos tévedés. Bújhatnék én, ahová akarnék… Ha nem lesz rend, nem lesz rendőr, nem lesz közbiztonság, a választópolgárok ugyanúgy lapátra tesznek majd, mint most a szocialistákat. Hivatkozhatnék én világgazdasági válságra, IMF-megállapodásra, ha az emberek azt tapasztalják, hogy nem tettem meg minden tőlem telhetőt az érdekükben, ha nem lesz adócsökkentés, ha nem lesz egyszerűbb adórendszer, ha marad ez a mostani állapot, amelyben bárki elszórhatja a pénzét a játékautomatákba, és nem történik semmi, ám ha ugyanezt a pénzt arra fordítja, hogy vállalkozzon, munkát adjon néhányaknak, akkor azonnal vizsgálják, nyaggatják, megbüntetik, szóval magyarázkodhatnék meg kommunikálhatnék éjt nappallá téve: lapátra fognak tenni. És igazuk lenne. A felhatalmazás mértéke tehát a legkevésbé sem rettent vissza, sőt arra sarkall, hogy a tőlem telhető legjobb teljesítményt nyújtsam.”