„A szocik vezetői garnitúrája most bizonyította be igazán, hogy nem alkalmas már semmire, és a saját foglya lett örökre. S azért jövök én most Lendvai Ildikóval, mert ő még a legtisztességesebb valamennyi közül, vele még a jobboldali sajtó is kesztyűs kézzel bánt, leszámítva néhány beteges hajlamú médiaember trágár vicceit, a legnagyobb bűn, amit a fejére olvastak, hogy egyik protezsáltját havi kétszázezres fizetéssel vették fel a BKV-hoz nulla munkavégzésre, de ez már szinte erénynek számít. Ám hiába tisztességes, sőt hiába látszik is annak, ha elnöksége alatt vált pártszimbólummá a korrupció, a pártját pedig bűnszervezetként emlegetik, s ez már így kerül majd bele a történelemkönyvekbe.
Az ország erre szerződött éles elméi plusz a politológusok most azon vitáznak, hogy az MSZP vajon a korrupció vagy a megszorítások, esetleg a világgazdasági válság vagy épp a reformok elmaradása miatt bukott-e meg, ám ez az embereket már nemigen érdekli. Ez viszont nagyon zsenánt, s szépen kifejlett tehetségtelenségre vall; a Bourbonok ehhez képest kiváló memóriával rendelkező, magas IQ-jú társaság. Én úgy láttam az utóbbi időben, hogy tán már maguk a szocik is azt várták, legyen végre vége, jöjjön, aminek jönnie kell, mert ez így nem mehet tovább.
Most viszont az a furcsa helyzet állt elő, hogy jobban tartok ettől az MSZP-től, mint a Fidesz kétharmados többségétől. Az ugyanis nem lehet a következő négy vagy akár nyolc vagy éppen húsz év perspektívája, hogy a szocik azt teszik ellenzékben is, mint az utolsó években, mármint hogy az univerzum középpontjába Orbán Viktort helyezik, minden mondatukat vele kezdik, és vele fejezik be, minden apró jelben a diktatúrát látják, majd a végén, ha indokolt, ha nem, fasisztát kiáltanak, függetlenül az eseményektől, ami persze nem rossz üzlet, és az érdemi munka látszatát is kelti, csakhogy így egyszerűen nem lehet élni, így csak elhülyülni lehet. Valami minimális intellektuális teljesítményt előbb-utóbb fel kell mutatni, a kérdés csak az, hogy a jelenlegi vezetői garnitúra felismeri-e ezt.”