Az írástudók ma már arra sem jók, hogy a kampánygyűlések pódiumain a celebek között foglaljanak helyet. Interjú.
2010. március 18. 10:23
p
0
0
23
Mentés
„Az egyik oldalon azt hallani: az értelmiség – természetesen a »ballib« értelmiség – »elárulta a nemzetet«, »a népnyúzó milliárdoskormány szekerét tolta«, és nemsokára »jaj lesz neki«. A másikon ugyanezekről az értelmiségiekről azt mondják: »kést döftek a reformkormány hátába«, elárulták »a reform szent ügyét«, de jön még kutyára dér, megtudják, hol lakik a magyarok istene. Nem tudom, mennyire tehetnek népszerűvé ma egy politikust az értelmiségellenes kirohanások, ám az biztos, hogy a »gyanús«, »népellenes«, »áruló« avagy töketlen, nyámnyila, idegen értelmiség mumusa mindenkor a populizmus politikai meséjének kedvelt alakja volt. De ma, a látványosságállam, az élménytársadalom, a totális piac korában a régi vágású kelet-európai értelmiség világformáló szerepe a nullával egyenlő.
Az értelmiségellenes fenyegetőzések, íródorgálások politikai haszna több mint kérdéses. Az írástudók ma már arra sem jók, hogy a kampánygyűlések pódiumain a celebek között foglaljanak helyet. A vezér köré sportolókból, színészekből, show-manekből fonódik a koszorú. Ezen mit sem változtat az, hogy némely politikus – különösen, ha az értelmiségből érkezett, vagy ha értelmiségi ambíciókkal van megverve – mimózaként rezzen össze az úgynevezett »véleményformáló értelmiség« kritikájára. Azt még értem, amikor egy politikus merőben politikai okokból bedobja a »kártékony«, »áruló«, »idegenszívű« értelmiség meséjét – de azt már nem értem, ha őszintén hiszi is: kudarcának fő oka az volt, hogy az értelmiség »gyáván«, »álnokul« cserbenhagyta őt. Nem értem, először is azért, mert az értelmiség az önbecsülése maradékának feladása nélkül nem vehet részt a hatalmi politikában. Másodszor pedig a demokráciában a politikusnak nem az értelmiséget kell megnyernie, hanem a népet. (...)
Nem értettem, Gyurcsány miért az értelmiséggel próbálja megértetni magát, ha pontosan tudja, hogy egy politikus mindennek öltözhet a tömegdemokrácia színpadán, csak értelmiségi »okostojásnak« nem. Ahelyett, hogy véres kötényben hurkát töltött volna, ő szó szerint »nem középiskolás fokon«, bekamerázott egyetemi előadótermekben igyekezett népét »tanítani«, képleteket, számsorokat magyarázgatva. Csoda-e, ha az ország egyre bőszültebben fogadta? Gyurcsány politikai bukásában nem kis szerepet játszott, hogy valamiféle elképzelt, ebben a formában rég nem létező értelmiség vezetője akart lenni, holott a pártját vagy az országot kellett volna vezetnie. Igaz, 2006 őszétől más politikai választása, mint hogy az értelmiség vezére lesz, már nem is volt. Az »őszödi beszédet« kijátszó ellenfelei szembefordították vele az egész országot. Nem volt vesztenivalója többé. Tán úgy gondolta: ha egyik napról a másikra úgyis a legellenszenvesebb politikussá vált, legalább megcsinálja a népszerűtlen reformokat.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Kijev szerint hiányzik az erő, és a nyugati támogatás a béketárgyalásokhoz.
p
0
11
22
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 23 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2010. március 18. 16:26
A véleményformáló értelmiség: az a rabló banda, aki a saját szakmájában képtelen boldogulni ismeretanyag és tehetség hiányában, ezért kezdetben függetlennek hazudva magát, később szolgalelkűen és alázatosan kiszolgálta a ballib oldalt. Elvtelen, hazug, hazaáruló ( ezt a szót nem értik, már a nagypapa is muszkavezető volt!) túlfizetett ocsmány banda. Nem kár értük.
Szilágyi Ákos az összes -bár ő bizonyára tiltakozna, de sebaj: ballib értelmiségi közül a leghasadtabb. Egyfelől Dosztojevszkij és Franci, más felől beláthatatlan mértékű, elemi indulatok bizonyos dolgok (nevezzük az egyszerűség kedvéért csak Justice for Hángörinek) ellen, amit Orbán (bhhhrrrruuááá) Viktorban vél megtestesülni. Nekem a kettő nem jön össze. Persze, ha úgy vesszük, mindenki másképp őrült...