„A magyar konzervativizmus sokkal tiszteletre méltóbb, gazdagabb és felemelőbb történelmet tudhat magáénak, mint gondolnánk. A XXI. század elejéről visszatekintve azt látjuk, hogy egy olyan viszonylag egységes, száz éves gondolati örökség húzódik az 1830-as évek utolsó harmadától egészen a Bethlen-korszakig, amely áthagyományozódás és továbbfejlesztés révén egyre többrétegűbb és koherensebb lett. A Dessewffy Aurél által megteremtett alapokra hordta Kemény Zsigmond, Asbóth János, Réz Mihály, Szekfű Gyula és Halász Gábor azokat az értelmezéseket, amelyek más-más oldalról tettek hozzá a közös konzervatív érzéshez.
A hagyományápolás és -teremtés méltatása közben nemigen szoktuk kiemelni, hogy a fiatal Dessewffy és a gyakran még nála is fiatalabb társai voltak azok, akik a fontolva haladás programjával fellépve, a magyar konzervativizmust mintegy megalapították. A Dessewffy-örökség jogáért pedig későbbi is gyakran azok jelentkeztek be, akik hozzá hasonlóan fiatal konzervatívok voltak. Úgy látjuk, halála után közel 170 évvel ez ma is elmondható.”Békés Márton: Ifjú konzervatívok I. (Konzervatórium)