„Kikből áll az ORTT? A parlamenti pártok delegáltjaiból. A pártok kiket szoktak delegálni? A politikusaikat. A pártok politikusai (úgynevezett pártpolitikusok) milyen döntéseket hoznak? Na? Bizony: pártpolitikai döntéseket. Definíció szerint. Azt hívjuk pártpolitikai döntésnek, amit egy pártpolitikus hoz. Pont. Ha ezt így végiggondoltuk, akkor tessék válaszolni arra a kérdésre, miszerint van-e értelme annak a sírásnak, hogy jaj, az ORTT pártpolitikai döntést hozott? Világbotrány, mi? Kapaszkodjanak meg: a pártpolitikus pártpolitikai döntést hoz, a hidegburkoló hidegen burkol, a rézfán fütyülő rézangyal pedig rézfán fütyül.
Az egész ügyben az a legviccesebb, hogy maga az ORTT elnöke játssza el a legnaivabb szerencsétlent, az egyszeri hülyegyereket, aki most döbben rá, hogy kuplerájban nem a belső értékeit kedvelték meg az igazán szűziesnek tűnő alkalmazottak, és felhorgad benne a löttyös puritán erkölcsi indíttatás. Majtényi Don Quijote hősieskedik a mutyizó pártok ellen, miközben egy eleve pártmutyizásra kitalált testület elnöke.
Az meg tényleg tragikomikus, amikor azon kesereg, hogy a pályázók kiskapukat találtak a pályázati kiírásban, miközben a kiírásért legnagyobb részben ő maga a felelős. Kiskapukat hagytam, ezek a szemetek meg kihasználják, juj. Kegyetlen az élet."
Uj Péter: Minden ugyanaz másképp (Index)