Spanyol-Horvát thriller Koppenhágában – Mandiner elemzés

Az utolsó három spanyol – horvát mérkőzés igencsak eseménydúsra és izgalommal telire sikeredett (2-3, 6-0, 2-1) az elmúlt években, így jó előérzettel várhattuk a találkozót. Ráadásul a koppenhágai Parken Stadionban játszott mérkőzés volt az első alkalom, amikor egy nagy torna az egyenes kieséses szakaszában találkoztak, ami tovább növelte az elvárásainkat az összecsapás iránt. 

Mindkét együttes meggyőző harmadik fordulós győzelemmel biztosította be a továbbjutást a saját csoportjában. A horvátok a skót csapatot verték 3-1-re, amivel a D csoportban a második helyet szerezték meg, míg a spanyoloknak a szlovákok ellen szakadt ki a gólzsák és arattak egy tekintélyt parancsoló 5-0-ás győzelmet, és lettek szintén másodikok az E csoportban. 

A mérkőzés a várakozásoknak megfelelően kezdődött, a spanyolok az első perctől kezdve meggyőző labdabirtoklásra épülő játékkal próbáltak dominálni. Luis Enrique nyiltakozta a mérkőzést megelőzően, hogy

A spanyolok ebben a szellemben kezdték a mérkőzést. Arra törekedtek, hogy ne adják oda a labdát az ellenfélnek, ha esetleg mégis elvesztették, azonnal próbáltak visszatámadni és labdát szerezni, már az ellenfél térfelén. Hiába a fölény, a vezetést Svájc szerezte meg. A 20. percben egy ártatlannak tűnő, Pedri által hazapasszolt labdát vett át szerencsétlenül Unai Simón, ami végül a hálóban kötött ki. Ezzel megszületett a kilencedik öngól a tornán. Ez egy egészen döbbenetes szám, főleg annak tükrében, hogy ezzel

A spanyol dominancia végül a 38. percben már góllá érett, egy ragyogó támadás végén a kapusról kipattanó labdát Pablo Sarabia lőtte a hálóba. 

Az első félidőben 75%-os labdabirtoklásuk mellett a Laporte, Garcia, Busquets, Koke négyes 312 labdaérintéssel végzett, ami majdnem pontosan annyi, mint a horvátok összes labdába érése (318). Érdekes statisztika még, hogy a horvátok összesen két lövéssel próbálkoztak, amiből azonban egyik sem talált kaput, de Pedri és Simón révén mégis gólt értek el, míg a spanyolok tizenkét lövéssel próbálkoztak és hatszor a kaput is eltalálták, azonban az öltözőkbe 1-1-el vonulhattak a csapatok.

A második félidő ott folytatódott spanyol részről, ahol az első véget ért. Továbbra is magasan próbáltak nyomást gyakorolni a védőkre, ami igencsak megnehezítette, illetve sok hibára késztette a horvát labdakihozatalt. A horvátok az első félidőben alkalmazott 5-4-1-es védekezésről átálltak egy 4-3-3-ra picit feljebb tolva csapatukat, de ez sem igazán tudta megakadályozni a spanyolok magabiztos labdatartását. 

A magabiztos vezetés tudatában a spanyolok visszavettek a tempóból, a horvátok pedig felélénkültek

Az 57. percben Azpilicueta jelent meg váratlanul a kapu előtt és Ferrán Torres beadását váltotta gólra fejjel, megszerezve ezzel a spanyoloknak a vezetést. Ezt a 77. percben két gólosra növelték, mikor egy szabadrúgás után megfeledkeztek a jobb szélen meginduló – 20 perccel korábban gólpasszt is jegyző Torresről -, aki könyörtelenül kihasználta az ajándékba kapott lehetőséget. 

A magabiztos vezetés tudatában a spanyolok visszavettek a tempóból, a horvátok pedig felélénkültek. A 77. perc és a rendes játékidő között a hátrányban lévő csapat birtokolta többet a labdát (54%), több labdaérintésük volt (115), többet passzoltak (72), és több lövésük is volt (5). A bátor játék végül eredményesnek bizonyult lett, a 85. percben először Orsic szépített, majd

A két gólszerző csereként állt be és oroszlánrészt vállalt a horvátok feltámadásában, hiszen Orsic gólja és gólpassza mellett két sikeres csellel, két kulcspasszal és két lövéssel, Pasalic pedig gólja mellett két kulcspasszal és két lövéssel járult hozzá a hosszabbítás kiharcolásához. Érdekesség, hogy Orsic gólja volt az Európa-bajnokság 109. gólja, ezzel

hiszen az eddig csúcstartó 2016-os kiírásban csak 108 találat született. 

A horvátokkal utoljára 20 éve történt meg, hogy rendes játékidőben be tudtak fejezni egy egyenes kieséses mérkőzést. Sukerék óta hétből hat mérkőzésük mindig a ráadásban dőlt el. Az egyetlen kivétel a 2016-os vb döntő volt, ahol a rendes játékidőben szenvedtek vereséget a franciáktól. A hosszabbítást a horvátok megint egy zártabb, mélyebbre húzódó védekezéssel kezdték és a spanyol fölény ugyanúgy érvényesült, ahogy a meccs nagy részében. Többször értek labdába (317), majdnem kétszer annyit passzoltak, mint ellenfelük (262) és többet is lőttek kapura (7). 

A 100. percben ismét egy horvát védelmi megingás. A jobbvédő pozíciójában Josip Brekalo szaladt alá Olmo beadásának, amit Morata köszönt szépen és egy átvétel után védhetetlenül zúdította a játékszert a léc alá. Ezután a 103. percben újra kétgólosra nőtt a spanyol előny, a szintén csereként beálló Mikel Oyarzabal kapott remek labdát megint csak Olmo-tól, és magabiztosan fejezte be a ziccert. Ahogy a horvátok, úgy a spanyolok cseréi is ültek – hiszen Olmo két gólpassza mellett négy lövést, két kulcspasszt és két sikeres cselt jegyzett –, úgy Oyarzabal, gólja mellett három lövést, két kulcspasszt és egy sikeres cselt is összefocizott. 

A hosszabbítás második felében a spanyolnak akadt több gólszerzési lehetősége, de gól már nem született. Az ő szempontjukból kérdés, hogy a pohár félig tele van-e, hiszen öt gólt lőttek, vagy félig üres, hiszen kétgólos vezetést engedtek ki a kezükből. 

Luis Enrique és Dalic három párharcán pedig ezzel összesen már 19 gól született (6-0, 3-2, 5-3).

Nyitóképen: A horvát Mateo Kovacic (b) és Ante Rebic (j), valamint a spanyol Ferran Torres a labdarúgó Európa-bajnokság nyolcaddöntőjének Horvátország-Spanyolország mérkőzésén Koppenhágában 2021. június 28-án. Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vogel