Nem a testi fenyítésre

„De bevallom, ez önző szempont de engem nem érdekel, hogy az ellenzék vezető alakja, ráütött-e a akár egyik gyereke fenekére is, amikor kiszaladt egy autó elé az útra, a kistestvérét püföli a játszótéren, vagy vendégségben eltörte a házigazda kedvenc vázáját. Őszintén remélem, hogy nem.

Engem az érdekel, hogy az ellenzék vezető politikusa propagálja-e a testi fenyítést, hogy szakpolitikai javaslatként támogatja-e azt, hogy engedélyezzék azt a testi fenyítést, amely ott húzza meg a határt, hogy »a gyermeket semmilyen külsérelmi nyom nem érheti, nem lehet a fején ütni, nem maradhat nyoma, csak nyitott kézfejjel, satöbbi, hogy nagyon pontosan«

Hogy tényleg hisz abban egy ellenzéki politikus, hogy ezt korrekten le lehet szabályozni? Családon belüli erőszak, gyerekbántalmazási ügyekről, és ezek szabályozhatatlanságáról, láthatatlanságáról olvasott-e már a polgármester úr?

De még ha le is lehetne szabályozni, pont a Márkit védő kommentek mutatják meg, miért nem szabad ebbe bele állni, hogy hányan kommentelik azt, hogy egy atyai pofon, egy makarenkoi pofon belefér, hogy ő is kapta, de mégis jó ember lett. És hogy a fenti Márki idézet ugyanezt jelenti, csak finomabb: »senki nem lett amiatt traumatizált felnőtt«

Mert, hogy ezekből a kommentekből is látszik, hogy a testi fenyítés kérdése tényleg probléma, és hát egy olyan probléma, amiről tudjuk, hogy mintaként tovább öröklődhet, és speciel pont ezért kell kimondani, hogy nem.”