Kell-e szobor a népbiztos Lukács Györgynek?

2017. február 05. 12:26

A vádakkal szemben, amelyekkel most Lukács Györgyöt illetik, a „harcos jobboldal” simán megvédené a maga ikonjait, s a „baloldal” hajlíthatatlanjai ugyanúgy mentőövet dobnának mondjuk egy Hóman Bálinthoz hasonló ellentmondásos személynek, ha magukénak éreznék az illetőt.

2017. február 05. 12:26
Pethő Tibor
Magyar Nemzet

„A kép árnyalása érdekében érdemes sorra venni a vádakat. Az első szerint Lukács György tömeggyilkosságot követett el 1919-ben Poroszlón a románok elől megfutamodó, Tiszafüred elestéért felelőssé tehető katonák között. Amellett, hogy tizedelni kétségtelenül elfogadhatatlan dolog, ne feledkezzünk meg arról, hogy az akkori hadseregekben a szörnyű eljárás súlyos helyzetben bevett fegyelmezési mód volt; persze korábban is előfordult, például 1848–49-ben. 

(...)

Lukács esetében a kérdés ráadásul annak ellenére tisztázatlan, hogy maga is említi az esetet, igaz két, egymásnak némiképp ellentmondó szövegben. Bizonytalan mind a kivégzettek pontos száma, mind Sárói Szabó Tibor századparancsnok szerepe; az 1920-as bírósági eljárás idején a tizedelés szándékát legalábbis neki tulajdonították. (Nemrégiben felmerült az az új szempont is, hogy a tizedelés előkészítésében részt vállaló Lukács ugyanakkor megakadályozta az akció tervezett folytatását.)

Az előterjesztő, döntéshozók által respektált, másik felvetésének – mely szerint »1945 után világhírnevét arra használta, hogy a kommunizmust legitimálja« – ebben a finoman szólva egészen lecsupaszított formában nincs értelme. Sokkal összetettebb és bonyolultabb kérdés ez annál, hogy valaki egykori egyetemi tanulmányaiból és feltehetően Az ész trónfosztásából megőrzött emlékeiből ezt a következtetést vonja le. (Hogy Lukács miért lett s miért maradt az eszme követője a későbbiekben, arra valószínűleg releváns választ adott Fehér M. István a Világosság 2005-ös 9. számában. Fehér M. a manapság hasonlóképpen nemzetiszocializmusa miatt támadott Martin Heideggerrel vetette össze több szövegében is Lukácsot.) A harmadik állítás, hogy »1956 után pedig kulcsszerepet vállalt a Kádár-rendszer kultúrpolitikájában«, közönséges hazugság. Az előterjesztő könnyedén utánanézhetett volna: Lukács sokáig nem publikálhatott idehaza, egy ideig Snagovban őrizték Nagy Imréékkel. A Kádár-rendszer nem tudott vele mit kezdeni, félt tőle, igazából élete végéig igyekezett elszigetelni a magyarországi nyilvánosságtól, ahogy Lukács mondta, »szellemi internáltságban« tartani.

(...)

»Lukács-ügy« s vele a végtelenül kicsinyes játszma a Lukács Alapítvány ellehetetlenítésére persze nyilván nem Lukácsról szól, hanem arról az emlékezetpolitikai nyomorról, amelynek a gyökerei a diktatúra idejére nyúlnak vissza. Mindennek jellegzetes tünete például, hogy hasonló vádakkal szemben, amelyekkel most Lukács Györgyöt illetik, a „harcos jobboldal” simán megvédené a maga ikonjait. És viszont. A „baloldal” hajlíthatatlanjai ugyanúgy mentőövet dobnának mondjuk egy Hóman Bálinthoz hasonló ellentmondásos személynek, nagyjából szemet hunyva nem feledhető hibái felett, ha magukénak éreznék az illetőt.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 211 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
antioxi
2017. február 06. 13:57
Akár hová fordulunk, mindenütt zsidó szemétkedésbe botlunk, ill. minden szemétkedés mögött zsidókat lehet találni. Alig vannak néhány ezren és mégis. Mikor lesz ennek vége?!
hf1863
2017. február 06. 09:47
"Lukács másnap behívott magához, és mindenáron rám akarta erőszakolni saját nézetét. – Balázs kimegy a harctérre, és én is így határoztam. Kötelességünk, hogy mi is meghozzuk a szükséges áldozatot.[...] – Mondtam, hogy nem megyek! Nem megyek, mert ezt a belső front elárulásának tartanám. Esztelenség! És nem vagyok hajlandó semmiféle esztelenséget elősegíteni. Lukács izgalmában revolvert rántott elő a zsebéből, és az asztalra csapta. Az asztal kettőnk között állt, ő a belső, én a külső oldalán voltam. Nem ismerek rá Lukácsra, nem a régi ember többé, elvadultságában eltorzult az arca, s a szemei valósággal kancsalítanak. Nem megfélemlítő, inkább nevetésre ingerlő ez a jelenet. Szemüveges, gondozatlan bagolyfejével eddig csak könyvek fölé hajoltan vagy szőrszálhasogató, végtelen disputák közben tudtam elképzelni, s most itt áll előttem mint valami szörnyeteg, elszántan a végső cselekedetre. Alacsonyabb, mint én, sápadtabb és göthösebb nálam. Könnyű lenne vele birokra kelnem, ebben a nagy dühében szeretném heccelődőn megcsiklandozni, de vigyázat, revolver van a kezében. Nem szabad túl hosszúra nyújtani a játékot, egy önfeledt pillanatban könnyen belém eresztheti a golyót." Kassák Lajos: Egy ember élete: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=4&origOffset=-1&docId=2675&secId=459042&limit=10&pageSet=1
Bihari Hunor
2017. február 06. 04:03
A VÖRÖS KÖNYV 1919 dokumentuma: A románok elől hátráló vörös sereghez tartozott az a hadosztály is, amelynek dr. Lukács György filozófus, esztéta, közoktatásügyi népbiztos volt a politikai komiszárja. Hadosztályparancsnok pedig Sárói Szabó Tibor, korábban hivatásos katonatiszt, 1919 elejétől a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja. Lukács György úgy látta jónak, ha nem hagyják megtorlatlanul a gyávaságot. Javaslatára a legszigorúbb fegyelmező eszközt, a tizedelést alkalmazta Sárói Szabó Tibor hadosztályparancsnok. A zömmel budapesti rendőrökből álló század nyolc katonáját, - a felsorakoztatottak közül minden tizediket, - kivégzőosztag elé állították. Poroszló község határában, a Tisza-híd közelében, a folyógát és a vasúti töltés alkotta derékszögű zugban hajtották végre a kivégzéseket. Nem tudni, agyonlőtték-e mind a nyolc áldozatot, mert később csak hét tetemet találtak a hevenyészett sírban. Név szerint: Csupor Lajost, Malik Ferencet, Fenyő Nándort, Sück Emilt, Tóth Lajost, Varga Károlyt. A hetedik áldozat kilétét nem lehetett megállapítani. A volt MSZMP Párttörténeti Intézet archívumában őrzik azt a belső használatra szánt visszaemlékezést, amelyben Lukács György közli a poroszlói tizedelés tényét és az abban való kezdeményező szerepét. Elfelejtette viszont a helyszínt, mert Poroszló helyett Kiskörét emleget. A két Heves megyei nagyközség húsz kilométernyire van egymástól a Tisza jobb partján. Lukács egyes szám harmadik személyben így ír önmagáról: „Része volt Kiskörén nyolc vöröskatona kivégeztetésében. Három zászlóaljjal ő védte Tiszafürednél a hídfőállást, két zászlóalj bátran tartotta magát, de egy pesti zászlóalj, noha előzőleg egész napon át velük foglalkoztak, az első támadásra elmenekült, így a másik kettő is kénytelen volt visszavonulni, hogy el ne vágják őket. Mikor átjutottak Tiszafüredre, tanácskozott Sárói Szabóval, hogy kell valamit tenni, különben a két, addig harckész zászlóalj sem lesz megbízható többé. Ezután állapodtak meg Sárói Szabóval, aki különben nagyon tisztességes kommunista elvtárs volt, a zászlóalj megtizedelésében.” Ez az egyetlen ismert cselekedete Lukács Györgynek, amely fennmaradt harctéri szerepléséről. http://www.valtozast.hu/web/index.php?option=com_content... *
2017. február 06. 03:56
Pethö Tibor összekeveri magát a történelemmmel. Nem Pethőnek kell minősíteni ,hanem az élmúlt 100 év minősitette Lukácsot. Méghozzá helyesen :Szemétre vele.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!