Meg sem rezzent az olajpiac az iráni támadásra

Mindenki feszülten várta, hogyan reagál az olajpiac az Irán által Izrael ellen indított támadásra, ám az pontosan úgy viselkedett, ahogyan az október 7-i tragikus események után: nagyjából sehogy. A Brent nyersolaj hordónkénti ára átlépte ugyan a 90 dollárt, de aztán vissza is esett e határ alá. (Jelenleg is 89-en áll.) Ez első pillantásra valóban zavarba ejtőnek tűnhet, ám az olajpiac túl sokat látott már ahhoz, hogy egy pillanatra is eltérjen az aranyszabálytól:  

Ezt a szituációt láthattuk már a háború kezdetén: a részvények a globális piacon nem reagáltak számottevően az izraeli konfliktusra. Az amerikai tőzsdén jegyzett 500 nagyvállalat (S&P 500) és a világ többi számottevő indexe a háború kitörése utáni első három napban például 1-2 százalékos mozgásba kezdett, hogy aztán visszaálljon szinte ugyanabba a pozícióba. Az olaj ára október 15-én átlépte a 90 dolláros küszöböt, ám minden eseményre higgadtan reagált, és tartotta pozícióját, sőt vesztett is belőle.  

A háború kitörése után több forgatókönyv is született a lehetséges árrobbanások kiváltó okairól. A legrosszabb elképzelt verzió akkoriban az volt, hogy Irán közvetlenül belesodródik a háborúba. Az olaj ára egyes kalkulációk szerint jócskán 100 dollár fölé ugrana, a legdurvább esetben 150-re is. A perzsa államot ismét azonnal szankciók sora sújtaná, és válaszul – ebben a forgatókönyvben – minden valószínűség szerint blokkolná a kereskedelmi útvonal Achilles-sarkát, a Hormuzi-szorost, akkor pedig a öböl-mentinarab államokbólöböl- származó olaj hiába tudná pótolni az iráni kitermelési mennyiséget, képtelenek lennének eljuttatni azt a rendeltetési helyére. (Egy ilyen verzió megvalósulása esetén a globális gazdasági növekedés 2024-ben 1,7 százalékra csökkenne, az infláció pedig nagyjából 6,7 százalékosra ugrana. A világgazdaság durván 1000 milliárd dolláros kieséssel számolhatna.) 

De amikor valóban bekövetkezett egy közvetlen fegyveres támadás Irán részéről, ismét csak nem történt semmi. Miért? 

Önnyugtatás mesterfokon 

Az OPEC+ a maga részéről úgy döntött, hogy Irán nem akar háborúzni. Bár a következmények igazából csak az izraeli válasz után mutatkoznak majd meg, a piac egyelőre nem hajlandó pánikolni. Ahogyan október 7-e után az Egyesült Arab Emírségek energiaügyi minisztere pókerarccal kijelentette:  

Azt az emelkedést, amely a kockázatot jelen pillanatban láthatóvá teszi, az olajtermelők már egy hónapja beépítették az árakba. Most azonban úgy vélik, nincs szükség további emelésre, sőt a kezdeti apróbb ijedtség okozta megugrás után csökkenteni kezdtek. Igazuk volt: a Hormuzi-szoros forgalma jelenleg nincs veszélyben, a kereskedelem zavartalanul folyik, vagyis a legnagyobb mumus, a globális piaci forgalom visszaesése fel sem bukkant.   

Irán jelezte, hogy sikeresnek tartja az Izrael elleni drón- és rakétatámadását, és részéről az ügy befejezettnek tekinthető. Amennyiben a zsidó állam (amely szövetségesei segítségével gyakorlatilag valamennyi támadófegyvert a levegőben megsemmisített) higgadt marad, és védekezési eredményességét sikerként könyveli el, a háború nem eszkalálódik, vagyis az olajárak maradnak, ahol vannak. (Hozzá kell tenni: a kockázat valóban magasabb lett, elképzelhető tehát, hogy a piac ezt előre beárazza majd, ahogyan a nyugalom érdekében tette azt az iráni támadás előtt is. Az OPEC számára a 100 dollár környéki szint lenne az ideális, ám ezt inkább lépcsőzetesen, és semmiképpen nem egy drasztikus külső sokk hatására szeretné elérni.) 

Ami a legfontosabb: az OPEC+ profin kezeli a helyzetet, és az aktuális eseményekhez igazodva rövid távra hoz döntéseket. Amennyiben Izrael és Irán konfliktusa nem súlyosbodik, és az olajkereskedelem a mostani állapotában tud tovább működni, nem is lesz szüksége komolyabb beavatkozásra. Ráadásul Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Irak napi 5 millió hordó olajat tart vissza a kereskedelemből: ez az (egyébként a globális kereskedelem 5 százalékát kitevő mennyiség) aranybiztosíték arra az esetre, ha Iránt újra agyonszankcionálja a Nyugat. Vagyis elegendő készlet áll rendelkezésre akkor is, ha Teherán kiesik az olajjátékból.  

Politika és olaj 

Joe Biden nem véletlenül hangsúlyozta, hogy országa nem venne részt egy esetleges izraeli háborúban Irán ellen. Az elnök hónapok óta igyekszik (sikertelenül) meggyőzni Ukrajnát, hogy fejezze be az orosz olajfinomítók elleni támadásokat: a kampányban nagyon rosszul jönne neki, ha hirtelen megugranának az olajárak. Ugyanezt a hozzáállást tanúsítja Teheránnal kapcsolatban is. Amennyiben újabb, durvább szankciókat vetne ki Iránra, az mindenképpen piacszűkülést idézne elő, és bár az Öböl-államoknak rendelkezésére áll az imént említett tartalék, arra hagyatkozni Bidennek, hogy majd azok megoldják helyette a problémát, több mint rizikós.  

Washington 2021 óta fokozatosan lazít az Irán elleni olajszankciókon, ennek köszönhetően Teherán már napi 3,2 millió hordóval tud kereskedni, amely egymilliós ugrást jelent a három évvel ezelőtti szinthez képest. Nem valószínű, hogy a választások előtt néhány hónappal Bidennek sok kedve lenne felforgatni a piacot, Izrael figyelmeztetése az eszkaláció elkerülése érdekében tehát nem csupán a kereskedelemre, de saját újraválasztási ambícióira is jó hatással lehet.  

Amennyiben mégis eszkalálódna a konfliktus, Biden még mindig hozzányúlhat az USA stratégiai olajtartalékaihoz. Bár ezt többször megtette az elmúlt években, a több mint 350 millió hordós készlet továbbra is elegendő lenne ahhoz, hogy árleszorítást végezzen a segítségével, amennyiben az OPEC+ hirtelen megcélozza a 100 dolláros árat.  

És végül: az Oroszországra kivetett olajársapka a maga 60 dolláros hordónkénti limitjével teljes kudarcba fulladt. Az olajpiac globális szűkülése miatt Moszkva vígan 70-75 dollár felett kereskedik. Az Egyesült Államok éppen azért lazított annak idején az Irán elleni energiaszankciókon, hogy Oroszországot ki tudja véreztetni a piac komolyabb megbolygatása nélkül. Ha most újra tiltó rendelkezéseket vezet be, azzal Putyin malmára hajtja a vizet, aki azonnal lecsapna a kínálkozó lehetőségre, és még kiterjedtebbé tenné országa olajexportját. Ez pedig legalább akkora csapás lenne Biden külpolitikájára, mint az izraeli háború eszkalációja.  

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Atef Szafadi 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.