Utánajártunk, lesz-e érdemi együttműködés a BRICS és a G20 között

Szerinte a nemzetközi rend átalakulásának a bizonyítéka nem egy véres háború Európa szívében, hanem a BRICS-csoport gyors terjeszkedése, amely 2010-ben öt országból (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) állt, míg az augusztusban 11 országból álló csoportosulássá vált. Mindezt úgy, hogy az egyik tag, Oroszország háborúban áll.  A hat ország (Argentína, Egyiptom, Etiópia, Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek) friss csatlakozásával a BRICS-csoport mérete alig több mint egy évtized alatt több mint kétszeresére nőtt, meghaladva bármely más nemzetközi szervezet növekedési ütemét. 

A volt kínai ezredes úgy látja, hogy a BRICS-országok terjeszkedése tükrözi a globális dél országainak azon vágyát, hogy közösen alakítsanak ki egy új, már nem a Nyugat által vezérelt fejlődési utat, illetve mindegyik fél aggódott az amerikai dollárra támaszkodó világgazdaság kockázatai miatt. Az ukrajnai konfliktus kirobbanása után, amikor az Egyesült Államok befagyasztotta az Orosz Központi Bank tartalékait, a félelmeik beigazolódni látszanak.  

Csou bo utal arra, hogy néhány nyugati véleményvezér azt szajkózza, hogy a BRICS-szervezet egyenértékű Kína rajongói klubjával, és a kisebb BRICS-országok könnyen Kína szatellitállamaivá válhatnak. Ezt az érvelést a rangidős ezredes azzal utasítja vissza, hogy a BRICS-országok közül az új tagok, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek az Egyesült Államok szövetségesei, illetve Brazília és India is szorosabb kapcsolatokat épített ki a Nyugattal.  

Megjegyzi azt is, hogy bár Kína és Oroszország közösen szorgalmazza a multipolaritást, a világnézetük nem feltétlenül egyezik. Az utóbbinak hiányzik a korábbi dicsősége, a nemzetközi rend áldozatának tartja magát, és gyűlöli a jelenlegi nemzetközi rendet. Az ázsiai ország a globalizáció legnagyobb haszonélvezője, és minden más államnál jobban támogatja azt. 

Az ezredes kitér arra is, hogy az orosz–ukrán konfliktusban Kína a globális dél legtöbb országához hasonlóan óvatosan semleges álláspontot képviselt. Ezzel párhuzamosan az ázsiai nagyhatalom és az Egyesült Államok közötti egyre élesebb versenyben a BRICS-csoport kis és közepes országai sem választanak oldalt. 

Azt a véleményeket is megvizsgálja, amelyek a BRICS-et az el nem kötelezettek mozgalmával hasonlítják össze, bár ezt pontatlannak tartja. Szerinte az el nem kötelezettek mozgalmának az ereje az erkölcsi magaslat megszerzésében rejlett, nem pedig a gazdasági befolyás gyakorlásában. Bár felfedez némi hasonlóságot az el nem kötelezettek mozgalmával az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháború idejéből, mivel ezek az államok akkor is a semleges álláspontjukról voltak ismertek. Ma a globális délen lévő országok is fejlődő országnak tekintik magukat, és ma sem akarnak a Kína, illetve az Egyesült Államok közötti nézeteltérésekben állást foglalni. 

Természetesen kitér Kína domináns szerepére, hiszen 2022-ben az ázsiai nagyhatalom adta a BRICS gazdasági teljesítményének a 70 százalékát, és egyben a csoport Új Fejlesztési Bankjának a legnagyobb részvényese is. A hat új tagország csatlakozása azt jelenti, hogy ez a hitelintézet jobban elősegíti a BRICS-országok infrastrukturális beruházásainak és fenntartható fejlődésének terveit. Azt is látja, hogy ez a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap működését elkerülő alternatív finanszírozási forrás lehet, ahol már nem állítanak fel úgynevezett politikai megkötéseket.  

Zhou Bo szerint, ahogy folyamatosan növekszik a BRICS-országok vonzereje, a kihívás az lesz számukra, hogy miképp lassítsák le a saját terjeszkedésüket az egészséges fejlődés jegyében. Ez azért is aktuális, mert több mint 40 állam jelentkezett a szervezetbe, vagy jelezte csatlakozási szándékát. Ezek felvételével a BRICS nagyobb lenne, mint a 27 tagállamot számláló Európai Unió vagy a 31 tagú NATO. Márpedig a BRICS-országok teljesen eltérők mind politikai berendezkedésükben, mind gazdasági méretükben. Minél nagyobb lesz a lépték, annál nehezebb lesz konszenzusra jutni – figyelmeztet. 

Önkéntelenül adódik a párhuzam a kibővített BRICS és a G20 között. Hasonlóan BRICS-országokhoz, a G20-ak is elsősorban a nemzetközi gazdasági együttműködéssel foglalkoznak, bár ez utóbbiak napirendjét nagyrészt a Nyugat uralja.  

Mint ahogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet tette, amikor meghívta a NATO-tag Törökországot párbeszédre.  

Az ezredes úgy látja, hogy sem a BRICS, sem a G20 nem képes egyedül kezelni a közös globális kihívásokat. Egyenesen tragikus lenne, amennyiben nem alakulna ki együttműködés, ha ez a két hasonló cél érdekében tevékenykedő szervezet ragaszkodna az egymás elleni küzdelemhez. 

(Forrás: The Straits Times)

Kép:BRICS-csúcs/ 2019

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.