A nemzetközi média pár napja attól volt hangos, hogy Szerbiában legyártott harcászati eszközök kerültek Ukrajnába. Ám a szerb államvezetés cáfolja ennek lehetőségét, kiemelték, hogy országuk nem adott el fegyvereket sem Ukrajnának, sem pedig Oroszországnak.
Számos portálon és tudósításban megjelent az elmúlt napokban, hogy szerb gyártású fegyvereket (egészen pontosan 3500 rakétát) szállított Ukrajnába a közismerten Oroszországhoz húzó kis balkáni állam. A szerb államvezetés ugyanakkor határozottan cáfolta ennek lehetőségét. Kiemelték: az ország nem adott el fegyvereket sem Ukrajnának, sem pedig Oroszországnak. Igaz viszont, hogy adott el fegyvert olyan végfelhasználóknak , amelyek a nemzetközi jog alapján Szerbia számára fegyvereladások tekintetében nem tiltott országnak számítanak. Hogy ezek az országok hova szállítanak tovább? Az már más kérdés…
Moszkva ugyanakkor a napokban mélységes aggodalmát fejezte ki azon állítások miatt, miszerint Szerbia is fegyvereket ad el Ukrajnának, legalábbis ez derül ki Maria Zakharova, az orosz külügyminisztérium szóvivőjének mondataiból. A szóvivő rámutatott arra is, hogy az ukrajnai fegyvereladások kiemelten fontos kérdést képeznek az Oroszország és Szerbia közötti kétoldalú kapcsolatokban. Mint ahogy a szerb Beta hírügynökség – a TASS orosz hírügynökségre hivatkozva – közölte, Moszkva magyarázatot követelt Belgrádtól a médiában megjelent állításokra. Zaharova kihangsúlyozta, Oroszország ezekről a tényekről nem a médián, nem a Telegram csatornán, sem információk kiszivárogtatásán keresztül kíván tájékozódni, hanem a szerb fél hivatalos álláspontjára kíváncsi. Mint mondta, fel kell tárni a tényeket, és ezek alapján levonni a megfelelő következtetéseket, mert ez rendkívül fontos témája a kétoldalú kapcsolatoknak.
Mint arról a balkans.aljazeera.net portál beszámolt, az orosz média a napokban arról közölt adatokat, hogy
Szerbia titokban 3500 rakétát szállított le Ukrajnának Törökországon és Szlovákián keresztül.
A Szabad Európa Rádió meg is nevezte az adott médiát, kiemelték: a Mash.ru orosz hírportál közölte az információkat, ezek között azt is, hogy 122 milliméteres BM-21-es rakétákról van szó. Erről dokumentumokat is közöltek, ám azok hitelességét eddig még egyetlen fórum sem igazolta.
A közzétett dokumentumok szerint a kanadai JNJ Export Import vállalat rendelte meg az adott rakétákat a szerb Krušik vállalattól. Az orosz média arról számolt be, hogy a legyártott rakéták Szerbiából Törökországba kerültek, ahol a szállítást a török Arca Savunma Sanayi Ticaret vállalta fel, a szállítmány innen Szlovákiába került, majd pedig Ukrajnába.
A hírre azóta számos reakció érkezett már, többek között a nyugat-szerbiai Valjevóban működő Krušik fegyvergyártó vállalat még február 28-án cáfolta, hogy az ukrajnai végfelhasználónak történő rakétaeladásokhoz köze lenne. Azt állították, ők nem adtak el rakétákat az említett piacra, nem történt szerződéskötés a közzétett mennyiségekben és megjelölésekkel.
Közleményükben rámutattak, hogy amíg az orosz média által közzétett dokumentum 122 milliméteres GRAD-2000 rakétákról számol be, amelyek hatótávolsága 40 kilométer, a megjelentetett végfelhasználói tanúsítvány első oldala szerint 3500 darab M-21 GRAD rakéta leszállítása történt meg, aminek a hatótávolsága 20 kilométer.
Miloš Vučević (Milos Vucsevity) szerb védelmi miniszter is cáfolta, hogy Szerbia fegyvereket exportálna Ukrajnába. Kiemelte ugyanakkor, hogy,
Szerbia arra nem tud hatást gyakorolni, hogy a megvásárolt szerb fegyvereket magáncégek a harmadik piacokon továbbadják más országok cégeinek.
Szavai szerint ezt a nemzetközi kereskedelem kellene, hogy szabályozza. „Számunkra ez érdekes hírinformáció” – szögezte le egyben a védelmi miniszter a napokban a szerb köztársasági képviselőház legutóbbi ülésén az egyik ellenzéki képviselőnek válaszolva.
Az eset kapcsán március 5-én reagált az ENSZ Dohaban megtartott konferencián részt vevő Aleksandar Vučić (Alekszandar Vucsity), Szerbia államelnöke is. A szerb elnök kihangsúlyozta, hogy az országa nem adott el egy szerb fegyvert vagy hadászati eszközt, töltényt sem Oroszországnak, sem pedig Ukrajnának. Azokat, akik erről másként számolnak be, hazugoknak nevezte, majd kijelentette:
„szégyellniük kell magukat, mert ártanak Szerbiának”.
Arra az állításra pedig, miszerint Szerbiából Törökországon keresztül exportáltak fegyvereket Ukrajnába, Vučić azzal reagált: Szerbia annak tudatában,hogy fennáll a lehetősége, hogy a szerbiai fegyverek egy része máshova is kerülhet, bebiztosította magát. Mint mondta: „a beleegyezésünk nélkül lehetetlen továbbexportálni azt a lőszert, amit Törökországnak adtunk".
Szerbia – mint a cikk elején már utaltunk az ismert orosz kötődésre – egyike annak a két európai uniós tagjelölt országnak, amely nem vezette be Oroszországgal szemben a szankciókat. Szerbián kívül Törökország sem tette ezt meg.
A szerbiai államvezetés ezt a lépését, ami mellett a mai napig kitart, a gazdasági érdekekkel indokolja, illetve az Oroszországtól kapott támogatással, amit Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlensége kapcsán kapott. Hivatalosan ugyanis Belgrád mellett Moszkva sem ismeri el Koszovó függetlenségét.
Mindezek mellett Szerbia az ENSZ szavazások során többször is csatlakozott az Ukrajnával szemben elkövetett orosz invázió elítéléséhez.
Hatályba lépett a Mercosur-megállapodás; Ukrajna csak teljes jogú EU-tagsággal éri be; Lengyelország látná el a magyarokat LNG-vel; ezek voltak a pénteki nap legolvasottabb cikkei.
Óriási haderőreformot jelentett be az ukrán elnök.
Tovább rontotta kilátásait az ukrán nemzeti bank.
Csak úgy tud kivételezni Kijevvel az Európai Unió, ha saját érdekeivel fordul szembe.
Az ukrán külügyminiszter szerint csupán egy újabb manipulációs kísérletről lehet szó.
A kijevi politikusok nem viselik jól, hogy Ukrajna lekerült a napirendről Washingtonban.
A kényszerházasságok és a nők elleni kulturális alapú erőszak egyre súlyosabb problémát jelentenek az uniós tagállamokban: Olaszországtól Németországig sorra derülnek ki a megdöbbentő esetek.
Magyarország több ezer milliárd forintnyi uniós forrásra számíthat a következő években. De mit jelent ez valójában a gazdaság számára? A 4-es metró példáján keresztül megnézzük, hogyan működik a gyakorlatban az EU-s finanszírozás, és mi történik a pénzzel, miután megérkezik az országba.
