Japán után Dél-Korea is szorult helyzetben - Kínai-amerikai harapófogó Kelet-Ázsiában II.

Dél-Korea helyzete rendkívül összetett. Nagy előrelépés lehet azonban az ország számára a jövőbeni amerikai-koreai együttműködésre tekintettel, hogy elnökük, Yoon Suk Yeol volt az első dél-koreai elnök, aki részt vett a NATO-csúcson, amelyet megelőzött egy dél-koreai NATO-misszió jóváhagyása. Yoon ezzel bizonyos szempontból választási ígéretének is eleget tett, hiszen megígérte, hogy szakít elődei külpolitikájával, és közvetlenül hajlandó szembeszállni Észak-Koreával és Kínával, gyakorlatilag hozzájárulva a Csendes-óceáni térség amerikaiak általi militarizálásához.

Az amerikai erők egyébként éppen fejlesztik Dél-Koreában a THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) ballisztikus rakéták ellen kifejlesztett légvédelmi rendszert, amelyet Szöultól nagyjából 130 mérföldre délre fognak telepíteni. Változás azonban ezzel kapcsolatban, hogy míg korábban a THAAD bevetésének lehetőségét mindig Észak-Korea jelentette, innentől kezdve radarja már érinti a kínai légtér egy részét is. Kérdés, hogy erre Kína miként fog reagálni. 

Ezen felül a dél-koreai elnök támogatja egy új THAAD-rendszer telepítését is. Hat évvel ezelőtt, az első THAAD-rendszer telepítésekor Kína jelentős fenyegetést látott a dologban, és egy sor szankcióval sújtotta a dél-koreai gazdaságot. Az előző dél-koreai elnök, Moon Jae-in úgy próbálta orvosolni a helyzetet, hogy megígérte Kínának, a jövőben nem telepít több THAAD-rendszert, nem fog részt venni az Egyesült Államok vezette rakétavédelmi hálózatokban, valamint kerüli a katonai szövetséget az amerikaiakkal és a japánokkal egyaránt. Most azonban Dél-Korea éppen megszegte az ígéretét.

Dél-Korea ráadásul – az új rakétavédelmi rendszeren felül – igényt tartana atommeghajtású tengeralattjárókra is, habár már így is erős tengeralattjáró-elhárító képességekkel rendelkezik Észak-Koreával szemben, valamint hatékony tengeralattjáró-flottája van.

Az atommeghajtású tengeralattjárókkal kapcsolatban még októberben megállapodtak arról az Egyesült Államokkal, hogy a kis moduláris nukleáris reaktorok (SMR) technológiáját megosztják, amely megnyitná az utat a nukleáris tengeralattjárók fejlesztése előtt Dél-Korea számára. Ha ez megvalósul, akkor  jelentős változás lenne az Egyesült Államok dél-koreai kapcsolatait tekintve is, hiszen 1972 óta az Egyesült Államok ebbe az irányban is korlátozza az érzékeny nukleáris technológia megosztását. Ezzel lényegében Dél-Korea nukleáris meghajtású tengeralattjárókat használhatna az Egyesült Államok erőinek segítésére a Dél-kínai vagy Kelet-kínai-tengeren való konfliktusokban is. Az már más kérdés, hogy Dél-Korea stratégiai érdekei mennyiben egyeztethetők össze az Egyesült Államok Kína megfékezésére tett erőfeszítéseivel.

Egyébként ilyen atommeghajtású tengeralattjárókra Japán is igény tart, éppen ezért lenne kézenfekvő, hogy csatlakozzanak az AUKUS-egyezményhez (Ausztrália, Egyesült Királyság, USA).

Dél-Korea helyzete tehát nem csupán önmagában Észak-Korea miatt bonyolultabb, mint a japán helyzet, hanem azért is, mert az Egyesült Államok szempontjából előnyösebb a status quo fenntartása az Indo-csendes-óceáni térségben. Nem véletlen, hogy a Trump-adminisztráció alatt felmerült a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítése, de ezek az álmok kudarcba fulladtak a 2019-es hanoi csúcstalálkozót követően. Habár a Biden-adminisztráció számára továbbra is ott volt a lehetőség, hogy felvegye a tárgyalások fonalát ott, ahol azok megszakadtak, eznem történt meg, és Észak-Korea fővárosából, Phenjanból azóta is rendszeresen lőnek fel rakétákat. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok figyelemmel Dél-Korea fenyegetettségére fegyverszállítmányokat küldött Szöulnak, valamint szankcionálta Észak-Koreát.

Az Észak-Koreával való tárgyalás, illetve megállapodás azért lesz mindig is problémás, mert azzal megszakadna az Egyesült Államok és a Dél-Korea közti szövetség. A békekötés és megállapodás a két Korea között a nukleáris leszerelés nélküli békeszerződés előszobáját nyitná meg, amivel az Egyesített Erők Parancsnoksága (USFK) felbomlana, és az Egyesült Államoknak lényegében ki kellene vonnia fegyveres erőit Dél-Koreából.

E cikkünk folytatásában néhány napon belül elemezzük az USA-féle exportellenőrzés direkt gazdasági hatásait, például a chipgyártási következményeket.

Borítókép: MTI/EPA/YNA