Ősellenségek közeledése: India és Pakisztán

India, mint szubkontinens méltatlanul háttérbe szorult terület a magyar társadalomtudományokban. Pedig az elmúlt 10 évben gyorsan fejlődő országgá vált, ráadásul sokkal több nehézség érte, mint Kínát vagy Japánt. Kialakult Indiában egy modern high-tech szektor, de a gazdasági és politikai helyzete jelenleg törékeny.

A konfliktus fő forrása: Dzsammu és Kasmír

Az India és Pakisztán közti kapcsolat történelmi okoknál fogva rendkívül feszült. Ugyanakkor az utóbbi időben, mintha ez a feszültség enyhült volna a két ország között, amire a Pakisztán sújtó árvíz világított rá. Az indiai miniszterelnök Narendra Modi sajnálatát fejezte ki a pakisztáni miniszterelnöknek Shebhaz Sharifnek. A két kormány a hírek szerint meg is egyezett a humanitárius segítség küldéséről. Az ellentétek azonban nem sokkal később ismét felszínre kerültek Dzsammu és Kasmír státusza miatt. A pakisztáni miniszterelnök az ezekben a régiókban folytatott indiai politikát egyenesen népirtásnak minősítette. A két régió miatti konfliktus szinte már hagyomány a India és  között, de még ezzel együtt is  sokat javult a két ország viszonya, ami persze kevésbé kapott figyelmet a médiában, pedig szerintem különösen fontos, hogy két nukleáris fegyverrel rendelkező hatalom közti kapcsolat ha lassan is de javul.

2019-ben még háború fenyegetett

Ez különösen annak fényében érdekes, hogy 2019 februárjában a két ország háborúra készült, mivel Pulwama körzetében, Dzammu és Kasmír indiai fennhatóság alá tartozó oldalán volt egy öngyilkos terrortámadás. Igaz, hogy Pakisztán ekkor ezt elítélte, de egy pakisztáni székhellyel rendelkező terrorista csoport, a Jaish-e-Mohammed elismerte a támadást, amire válaszként India légicsapásokat hajtott végre a csoport balakoti létesítménye ellen. A művelet során a pakisztáni légierő lelőtt egy indiai vadászgépet, a pilótát pedig elfogták, de a pilóta elengedésével enyhült a konfliktus.

Felfelé ívelő kapcsolatok

A kétoldalú kapcsolatok azóta jócskán javultak, ami jó hír a jelenlegi konfliktusokkal terhelt környezetben. Az indiai miniszterelnök 2019 augusztusában visszavonta az indiai alkotmányban rögzített indiai ellenőrzés alatt álló Dzsammu és Kasmír különleges autonómiára vonatkozó státuszát, és India által igazgatott területté alakította. Meglepő, hogy ez a lépés nem váltott ki különösebb pakisztáni választ.

Ez a csendes állapot 2020 májusáig tartott, amikor is 1967 óta a leghevesebb összecsapásra került sor India és Kína között a Himalájában lévő szárazföldi határ mentén. Pakisztán ekkor megpróbálhatta volna kihasználni, hogy India Kínával van elfoglalva keleten, de erre a lépésre végül nem szánta el magát, holott Pakisztán jó kapcsolatokat ápol Kínával.

Egy közös nyilatkozatot adott ki India és Pakisztán 2021 február végén, amelyben megújították a tűzszünetet az indiai ellenőrzés alatt álló Dzsammut és Kasmírt területén, valamint a Pakisztán által ellenőrzött Kasmírtól elválasztva.

Kimondhatjuk, hogy a kétoldalú kapcsolatokat a tartósság és az előrehaladás jellemzi. Erre jó példa, hogy márciusban az indiai hadsereg egy rakétát lőtt Pakisztánba, ami a jelek szerint baleset volt. Az esetet pedig nem követte pakisztáni válasz, sem pedig eszkaláció. Az esetért felelős három tisztet pedig el is bocsátották.

Enyhülés a terrorizmus vonatkozásában is

Az enyhülés újabb jele, hogy India a terrorizmus vonatkozásában először engedélyezte a pakisztáni terrorelhárító erők számára, hogy az indiai hadsereggel együtt gyakorlatozzanak. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a gyakorlat a Sanghaji Együttműködési Szervezet alatt történik, így a többi tagország is részt vesz ebben. Ugyanakkor ezt is egy hatalmas lépésnek könyvelhetjük el a kölcsönös bizalom kiépülése felé.

Ami a normalizálódás felé mutat még, hogy Pakisztán elfogadta egy pakisztáni terrorista maradványait, aki indiai őrizetben halt meg. A terrorista tagja volt a Lashkar e-Taiba nevű terrorcsoportnak, amely indiai célpontokat támadott. A hírek szerint a pakisztáni hírszerzés utasítására kellett egy célpontot megtámadnia Dzsammu és Kasmír területén. A maradványok elfogadásával Pakisztán elismerte, hogy bűnös a támadásban.

Gazdasági közeledés

A bilaterális kapcsolatok javulása a kereskedelem vonatkozásában is kézzelfogható. A legutóbbi negyedévben a Pakisztánból származó indiai import 17,6 millió dollárt tett ki, miközben az ezt megelőző év utolsó negyedévében ez a szám csupán 340 ezer dollár volt. A másik oldalról India 205 millió dollár értékben exportált árut Pakisztánba, ami 72 százalékkal jelent többet, mint az előző év utolsó negyedévében. Igaz, hogy ezek a számok kicsinek számítanak a többi ország bilaterális kapcsolataihoz viszonyítva, de tudván mely két országról beszélünk, a növekedés az igazán lényeges. Ez a növekedés annak ellenére ment végbe, hogy a kereskedelmi hozzáférés kölcsönös korlátozása továbbra is él:

amikor is a gyógyszerek beengedésével már a többi árut is beengedték.

Az indiai kormány kulcsszereplője az enyhülésnek

A két ország közti bilaterális kapcsolatok felfelé ívelő pályáján Modi és a BJP jó teljesítmény produkál regnálása óta. Modit 2014-ben választották meg miniszterelnöknek, 2019-ben újrázott, és mellette szól a 7,5 százalékra jelzett GDP-növekedés is az idei évben. A Modi-kormány nagy sikere, hogy képes volt nem csak realista, de ultrarealista külpolitikára, ami nem csak azt jelenti, hogy az India szomszédságában lévőkkel alakított ki jó viszonyt. Ügyesen helyezkedtek az orosz-ukrán háborúban, így jelenleg erős a partnerség az Egyesült Államokkal, Európával, a Közel-Kelettel, az indo-csendes-óceáni országokkal, valamint Kína és Oroszország egyszerre keresi India partnerségét.

Mivel a BJP egy alapvetően hindu, nacionalista párt, így a közvélemény felől a kormányba vetett bizalom szintje magas, ezért a kormánypártnak a Kongresszussal szemben jóval nagyobb a mozgástere a parlementi arányoktól függetlenül is.

A felfelé ívelő kapcsolatok lehetőséget teremtenek India számára, hogy rávegye Pakisztánt, szüntesse meg az Indiát célzó terrorista megbízottjait. Ez azért lépett elő kulcskérdéssé, mert Pakisztán már régóta támogatja a tálibokat, akik az USA Afganisztánból való katasztrofális kivonulásával visszahódították Afganisztánt. India így joggal aggódhat, hogy Afganisztán ismételten biztonságos menedékként szolgálhat a terrortámadásokhoz.

Pakisztán nehezebb helyzetben

Pakisztánnak jó oka van az Indiával való jó kapcsolatok kialakítására. Az ország az „Egy Övezet Egy Út” kezdeményezés keretében megvalósuló beruházások, infrastrukturális projektek és a kereskedelem révén megnövelte gazdasági függőségét Kína irányába. Sokan úgy gondolják, hogy Pakisztán már adósságcsapdába került Kínával szemben, így az Indiára való diverzifikáció előnyös lenne számukra. Mióta a Trump-adminisztráció felfüggesztette a Pakisztánba irányuló védelmi támogatást, erős a törekvés, hogy visszaférkőzzenek az Egyesült Államok kegyeibe, amivel képesek lennének ellensúlyozni Kínát.

India az Egyesült Államok indo-csendes-óceáni stratégiájának szerves részét képezi, így Pakisztán joggal gondolhatja azt, hogy a szomszédaival való konstruktív kapcsolatok meggyőzhetik az USA-t. A pakisztáni belpolitika ugyanakkor közbeszólhat. Imran Khan a populista pakisztáni miniszterelnök próbált alapvető változásokat eszközölni a pakisztáni politikában. Külpolitikai vonatkozásban például meggyőződése volt, hogy Pakisztánnak új lehetőségek feltárásával „független” külpolitikát kell folytatnia .

Áprilisban viszont Khan elvesztette a parlamenti bizalmi szavazást, és Sharif követte, aki személyében az egyik legindiabarátabb pakisztáni politikus. Kijelentette, hogy békét szeretnének Indiával.

A helyzet továbbra is törékeny

Habár a felfelé ívelő kapcsolatok biztatóak, a helyzet törékeny, és folyamatosan figyelemmel kell kísérni. Például egy pakisztáni terrortámadás és egy indiai reakció máris tönkreteheti az eddigi eredményeket. A helyzet hajaz 2015-re, mikor nagy volt az esélye a két atomfegyverrel rendelkező hatalom megbékélésének. A kapcsolatokat viszont elmérgesítette az indiai Pathankot-ot és Uri-t ért terrortámadás. Ezen felül minden vélt, valós vagy csekélynek gondolt kijelentés eszkalációhoz vezethet, különösen, ha az vallási vonatkozású. Az Egyesült Államok akár akaratlanul is eszkalálhatja a helyzetet: legutóbb például zavart okozott az, hogy F-16-os vadászrepülőgép frissítési csomagot adott el Pakisztánnak, ami heves indiai reakciót váltott ki, mert attól féltek, hogy az Egyesült Államok az India elleni harcra fegyverzi fel Pakisztánt.

A legfontosabb jelként az szolgálhat, hogy az enyhülő kapcsolatok ellenére egyik fél sem változtatta meg a másik fenyegetettségéről alkotott alapvető felfogását. Pakisztán például a januári első nemzetbiztonsági rendelkezésében az Indiával való békekötést említi, de a konfliktus döntő részét India hegemón céljaira és a kasmíri indiai elnyomásra összpontosítja. A másik oldalról India is vonakodó magatartást tanúsított, és sokkal inkább arra várt, hogy Pakisztánra tegye meg az első lépést. A Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóján és az ENSZ Közgyűlésen is volt szópárbaj a két fél között, ami ismételten jelzi számunkra, hogy habár javulnak a bilaterális kapcsolatok a két ország között, a közeljövőben még biztosan ridegek maradnak.

Mindezek kellő értelmezéséhez praktikus kicsit kitérni a múltra: mi okozza a két állam közti feszültséget, mik a kiváltó okai, honnan ered ez a robbanékony helyzet?

A Szipojlázadástól a világháborúkig

A Szipojlázadás (1850-es évek) jelentette a brit uralom addigi szerkezetének válságát. A kelet-indiai társaság csapataiba egyre nagyobb számban soroztak be indiai katonákat, ők voltak a szipojok, akik helyi indiai származású alakulatok voltak. A szipojlázadások komoly veszélyt jelentettek az angol uralomra, mivel a szipolyok számukból adódóan többen voltak. A britek különböző gesztusokat intéztek a fejedelmek irányába, akik az amnesztia reményében átálltak a britekhez, így tudták kordában tartani a lázadásokat.

A britek mindezek után szisztematikusabb kormányzásra váltottak, ami a helyiekben együttműködőbb magatartást vont maga után. Megszűnt a kormányzói poszt, és innentől az alkirály vezette Indiát. Végbement egy gazdasági fejlődés, kialakult egy helyi polgárság, akik zömében hinduk voltak. A gazdasági fejlődéssel a muszlimok nem polgárosodtak a hinduk viszont igen. Ez a muszlimok introvertált magatartásához vezetett, aminek következtében a hinduk javára dőltek az erőviszonyok. 1947-ig egyre növekedett a központi törvényhozó tanács szerepe, amelyben főleg a megerősödő hindu középosztály ezekben vett részt, és létrehozta a mérsékelt Kongresszust is, mint politikai erőt. A kongresszusi oldal a mai napig azt vallja, hogy India a hinduké és a muszlimoké is egy szekuláris államban. Épp emiatt a Kongresszus sokkal inkább muszlim szavazóbázisra támaszkodik. 

A világháborúk alatt 

Az első világháború alatt India nem akart konfrontálódni, és erőforrást biztosított a briteknek. Ezalatt a muszlimok viszonya megromlott a koronával, mivel az angolok harcoltak a szultánnal. 1920 környékén a kongresszus élén Mahatma Gandhival egy tiltakozó hullám kezdődött , mely telve volt karizmával, és az egész társadalom képviseletével erőszakmentességet hirdetett. A tiltakozó hullám magasra csapott, mert a britek rosszul kezelték. A kongresszuson belül kritizálták Gandhit, mikor leállította az akciót néhány vidéki rendőr halála miatt.

Az 1920-as években a britek további kisebb engedményeket tettek India számára. 1935-36-ban jelentős önkormányzatiságot vezettek be: a tartományokban választásokat lehetett tartani, és minden tartományban a kongresszus nyert, kongresszusi kormányt hoztak létre, amely sokat tett a reformokért és a fejlesztésekért.

A helyzeten változtatott a második világháború: kérték a kongresszus lojalitását, amire az nem volt hajlandó, ezért a britek megszüntették a kongresszista kormányokat. 1945-ben Churchill konzervatív kormánya távozott, és Atlee munkáspárti kormánya került hatalomra, amely a jóléti állam megteremtésére összpontosított. Sajátos belső ellentét vette kezdetét a briteknél, hiszen a konzervatívok fenntartották volna a birodalmat egy új formában, de a munkáspártiak a modern jóléti államot választották.

A hidegháborútól a mai Indiáig

1946-ban tarthatatlanná vált a helyzet, és felgyorsították a kivonulást. 1947-ig meg kellett adni Indiának a függetlenséget, mivel növekedett a káosz (muszlim-hindu ellentét). A muszlimok féltek a hindu többségtől, ha az angolok kivonulnak. A Muszlim Liga vallási alapon szerveződő pártként jött létre, hindufób magatartással. Ők egy önálló államot akartak (Pakisztán), ami ekkor teljesen abszurdnak tűnt, ám végül mégis keresztül vitték szándékukat. Indiából a muszlimok Pakisztánba, Pakisztánból a hinduk Indiába menekültek. Az indiai-pakisztáni viszony már a kezdetektől fogva rossz volt. Kasmír határtartomány, zömében muszlimokkal már 1948-ban konfliktust okozott. Napjainkig nem megoldott ez a határkérdés, és csak az ENSZ BT határozat miatt nem avatkoztak be.

Nehru India első miniszterelnökeként nagy szerepet játszott a polgári demokratikus India megteremtésében: a hangsúly a gazdasági-jóléti kérdésekre billent. Hitt a szovjet típusú tervgazdaságban, úgy ítélte meg, hogy nagy szerepe lehet a gazdasági tervezésnek a spontán piacgazdasághoz képest. Importpótló iparosítást követett vámok kivetésével, külföldi áruk kiszorításával. Komoly nemzetközi tekintélyre tett szert, jó viszonyt ápolt az USA-val és a Szovjetunióval is. Utolsó éveiben tört ki az indiai-kínai határháború.

A kínaiak lerohanták Tibetet és integrálták, de ezt a tibeti vallási vezetők nem fogadták el, így a dalai láma ma is Indiában él. A lerohanással India északi határszakaszán megjelent a kínai állam, ami veszélyeztette a hatalmi egyensúlyt megbomlását.

Az 1960-as évek elején a kongresszus vezetésében nagy volt az űr. Nehru lánya, Indira szerezte meg a kongresszust. Jóval kevésbé volt demokratikus, centralizálta a kongresszust , amely balra kezdett tolódni, társadalmi-szociális programmal. Ez eltávolította Indiát a nyugati kapitalista világtól, és szorosabb kapcsolatba került a szovjetekkel. Pakisztán mindaddig úgy létezett, mint Kelet-és Nyugat-Pakisztán. Indira támogatta a kelet-pakisztáni erőket, akik el akartak szakadni Nyugat-Pakisztántól, és végül ebből jött létre Bangladesh.

Indira teljesen elvesztette a választásokat miután feloldotta a rendkívüli állapotot. A kongresszus egy rövid időre elvesztette a hatalmat, és a hindu nacionalista jobboldal regnált, de Indira a következő választáson ismét visszatért, majd gyilkosság áldozata lett. Fia, Radzsib kerül hatalomra. Kevésbé volt erőszakos, de ő is politikai gyilkosság áldozata lett.

A hindu jobboldal ezt követően újjászerveződött, 1990-es évekre megerősödött a BJP párt (Bharatiya Janata Party) Indiában. Ekkortól volt igazi politikai váltógazdaság Indiában. Napjainkig tart a két nagy erő versengése, jól látható, hogy az alacsonyabb kasztokhoz tartozók a muszlimokkal együtt inkább a nemzeti kongresszust támogatják, a BJP-t pedig a középosztály és a felsőbb rétegek. Jelenleg a BJP kormányoz. A BJP egy mérsékelt nemzeti politikát mutat. A vallási probléma ma is élő Indián belül. Az ország az elmúlt 30 évben jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül. Folytatódott a paradigmaváltás, megszüntették az importpótló iparosítást, és privatizációt hajtottak végre. Mindez az 1990-es években eredményesnek bizonyult, és a gazdaság növekedése felgyorsult.

Biztató jövő

A történelmi múlt és a jelenlegi felívelő kapcsolatok fényében elmondhatjuk, hogy talán még sosem voltak ilyen biztató jelek egy indiai-pakisztáni legalább minimális megbékélésre. Ugyanakkor nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a helyzet nagyon törékeny, kétségtelen tény viszont, hogy mindkét fél számára ott a lehetőség a barátibb kapcsolatok megteremtésére, illetve az eddigiek fenntartására. Egy ilyen lehetőség lenne például, ha újból megfelelő főbiztosokat neveznének ki, ami jelezné, hogy mindkét országot egyenértékűként kezelik. A legutóbbi főbiztosokat 2019 augusztusában menesztették, mikor Modi döntött Dzsammu és Kasmír alkotmányos autonómiájának visszavonásáról.

Másik lehetőség lehetne a normalizálódás irányába, ha a kétoldalú kereskedelemre, illetve a befektetésekre vonatkozóan feloldanák a korlátozásokat. 

Összességében

ahhoz, hogy a helyzet a további normalizálódás irányába alakuljon. 

Borítókép: MTI/ EPA/ Farúk Hán