A bolgár belpolitikai események pedig a társadalom figyelmét elterelik a bővítésről, miközben Észak-Macedónia tagsága továbbra is blokkolva marad.
Problémás nyugat-balkáni bővítés
A bővítés elég lassan halad előre, ami több okból is problémát jelenthet. Egyrészt nem lehet kizárni, hogy a bővítés időben való eltolódása politikai instabilitást okoz a Nyugat-Balkánon, ami vezethet egy unióból való kiábrándultsághoz. A bővítés lassú előrehaladását és a kiábrándultságot Oroszország képes lehet kihasználni, hogy szövetségeseket szerezzen a térségben.
A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy ha visszavonták volna az Észak-Macedónia elleni vétót, azzal Albánia ellen is visszavonták volna, mert ennek a két országnak a csatlakozási kérelmét az Európai Unió összekapcsolta. Észak-Macedónia már 17 éve, egész pontosan 2005 óta tagjelölt ország – ennek fényében érdemes kezelni az ukrán és a moldáv tagjelölti státuszt – annak ellenére, hogy eleget tett több tagsági követelménynek. Például érkeztek görög és bolgár kifogások is az egykori Jugoszlávia identitásbeli megnyilvánulásaival kapcsolatban.
Az Európai Unió saját magát is okolhatja a folyamat lassúsága miatt. Oroszország ukrajnai inváziója óta változott a keleti terjeszkedéssel kapcsolatos uniós álláspont, hiszen ezelőtt több éven keresztül ellenálltak a potenciális tagjelöltekkel szemben.
A nyugat-balkáni bővítés egy időre valószínűleg megakadt, ezt pedig azzal próbálták meg orvosolni, hogy tagjelölti státuszt adtak Ukrajnának és Moldovának.
Instabilitást hoznak a sokpárti kormányok
Fentebb említésre került, hogy a bolgár választási rendszer arányos, így területi listán választják meg normál esetben 4 évente az Egyszerű Nemzetgyűlés 240 képviselőjét. Az arányos rendszerek tulajdonsága, hogy kedvez a sokpárti, koalíciós kormányoknak és a kisebb pártokat preferálja. Annál fogva, hogy a PR-rendszerek a kisebb pártokat részesítik előnyben, így – még parlamenti küszöb bevezetés esetén is – a törvényhozásban jobb esetben 2, de inkább jellemzően 3-4 párt koalíciója képes csak többséget alkotni. Ez nagyon sok párt, és éppen ezért
a koalíciós kormányok nem véletlenül rövid életűek, hiszen hátráltatják a gyors döntést, folyamatosan kompromisszumokat kell kötni.
Igaz vannak olyan országok, amelyek esetében a koalíciós kormányok rendkívül jól működnek, de ez csak akkor igaz, ha dekódolva van az adott ország politikai kultúrájában.