A járványhelyzet felgyorsította a digitális fejlődést, ám ez még nem elég egy ipari forradalomhoz – az oktatásnak is fel kell vennie a versenyt az iparral, különben masszív leépítések rázhatják meg a munkaerőpiacot.
Dr. Lovászy László írása a Makronómnak.
Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara február 19-ei rendezvényén öt gazdasági csapdahelyzetről beszélt, kiemelve, hogy fejlett digitális megoldásokra és automatizálásra van szükség a hazai cégeknél, valamint meg kell emelni a K+F kiadásokat.
Ahhoz, hogy elkerüljük a digitális csapdahelyzeteket, növelnünk kell a kkv-k termelékenységét – ennek megvalósításához pedig egy ösztönző állam szükséges.
Ahogyan a miniszterelnök fogalmazott: „készen állunk arra, hogy segítséget nyújtsunk ehhez”.
A McKinsey elemzőház szerint a termelékenység 1850 és 1910 között évi 0,3 százalékkal nőtt, ez megalapozta a mai fejlett Nyugat dominanciáját és jövőjét. Ennek ellenére a 20. század második felében Nyugat-Európában a termelékenység növekedésének lassuló tendenciáját láthatjuk, még akkor is, ha közben olyan találmányok váltak általánossá, mint a mikrochip, a fax, majd később az email.
Sőt, a munkatermelékenység a régebbi EU-tagállamokban 1995 óta folyamatosan csökken az Egyesült Államokhoz és Japánhoz képest, ahogy ezt az Európai Beruházási Bank egy korábbi tanulmánya is megállapította. Ezzel párhuzamosan egy érdekes jelenséget is megfigyelhetünk: az Egyesült Államokban még jóval a koronavírus világjárvány kitörése előtt tapasztalhattuk, hogy az S&P 500 index vezető vállalatainak átlagos várható „élettartama” az elmúlt évszázad során folyamatosan, közel 70 évről bő 15 évre csökkent.
A KPMG és a Harvard 2016-os átfogó tanulmánya kimutatta, hogy míg korábban nagyjából húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a high-tech szektor (internet és GPS) alkalmazkodjon a kis- és középvállalkozások igényeihez, fizetőképességéhez, ma már elegendő kettő-öt év is ahhoz, hogy a kisebb kkv-k hozzáférjenek az innovatív termékekhez és megoldásokhoz. Ez igen nagymértékű fejlődésként értékelhető.
A McKinsey ugyanakkor 2016-ban egy termelékenységi forradalmat vetített előre, hiszen 2015 és 2060 között a digitális hálózatok és az intelligensebb, kobot alapú robotok megjelenésével látványosan
Ezt az alábbi fejlemények is alátámasztják: Alex W. Chernoff és Casey Warman a National Bureau of Economic Research kutatói szerint az USA-ban a COVID-19 felgyorsíthatta a munkahelyek automatizálását, mivel a munkaadók egyre többet fektetnek be a technológiába. Így hozzák összhangba a gyártási folyamatot a jelenlegi és jövőbeli fejlesztésekkel és munkaerőigénnyel. A kutatók úgy találják, hogy az Egyesült Államokban
– ezt az állítást további 25 ország összehasonlítható adatai is alátámasztják.
A Forrester nevű amerikai agytröszt 2022-es előrejelzése szerint a szolgáltató cégek 35 százaléka alkalmaz majd fizikai „robotmunkásokat”, mivel a COVID-19 után az éttermek és egyéb szolgáltató vállalkozások újranyitásakor nem fogják tudni betölteni az üresedéseket – ez a jelenség leginkább az alulfizetett, nehéz fizikai munkát igénylő egészségügyi, élelmiszeripari és logisztikai (raktári) állások iránti keresletet érinti, amely a következő tíz évben várhatóan tovább növekszik, így a cégek kénytelenek lesznek beruházni ezen munkakörök automatizálásába is.
Egy belga elemzőcég szerint ezen cégekből lettek az úgynevezett „zombicégek”, hiszen a fizikai közelséget igénylő szolgáltatásoktól leginkább függő európai régiókat és országokat sújtották a legnagyobb mértékben a COVID-19-hez kapcsolódó korlátozások – így a tulajdonosok, cégvezetők az eljövendő járványokra is tekintettel lesznek cégeik modernizálásakor.
A Chernoff-Casey Warman páros szerint első körben az ügyfél-önkiszolgálás, a karbantartás, a kézbesítési robotika, az ételkészítés és a távoli (biztonsági) felügyeleti támogatás területén lesznek jelentősebb beruházások.
A Világgazdasági Fórum (WEF) 2020-ban megjelent Future of Jobs jelentése is azt jósolta, hogy „2025-re egyenlő lesz az emberek és a gépek által az aktuális feladatokra fordított idő”, ami paradigmaváltást jelent történelmi perspektívában is. Éppen ezért fontos stratégiai kérdés, hogy a (hazai) kkv-k mikor és hogyan lesznek képesek beruházni és az automatizáláshoz hozzáfogni – elkerülve a digitális csapda veszélyét, lemaradva a nyugat-európai és ázsiai cégektől – ráadásul
Daron Acemoglu, az MIT professzora az Egyesült Államok Kongresszusa előtt 2021 novemberében tartott bizottsági meghallgatásán arról beszélt, hogy ha ez így folytatódik, akkor az egyenlőtlenségek növekedni fognak, és sok alacsonyan képzett munkavállaló kilátásai válnak egyre rosszabbá. Acemoglu azt is kijelentette, hogy a tudományos ismeretek felhasználásával és megfelelő szabályozással olyan megoldásokat is ki lehet dolgozni, amelyek kiegészítik, nem pedig „leváltják” a dolgozókat. A professzor szerint az a legnagyobb probléma, hogy a K+F területét jelenleg nagyrészt néhány óriáscég uralja, akik egyébként egyértelműen a legnagyobb nyertesei voltak a világjárványnak.
Az elismert tudós úgy véli, hogy
E növekvő kockázatok mentén a klasszikus középosztály tekintetében a tendencia már korábban is meglehetősen ijesztő volt: az egyesült államokbeli Pew Research Center szerint 1970 és 2010 között a háztartások összesített jövedelme a középosztály körében drámaian megváltozott: 62 százalékról 45 százalékra esett vissza, míg a felső jövedelmi szegmensé 29 százalékról 46 százalékra nőtt. Ezért a béremelések (minimálbér) mindig is az ösztönző állam egyik legfontosabb politikájának a részei kellenek, hogy legyenek a szegénységi kockázatok kezelése érdekében.
Bár a koronavírus-járvány a digitális átalakulást számos helyen felgyorsította, az eddigi eredmények ellentmondásosak. A Financial Times hírportálon Ruchir Sharma elemzése szerint a várakozásokkal ellentétben az irodai munkát végzők mégsem fordították meg a globális termelékenység növekedésének hosszú távú visszaesését. (A Német Fejlesztési Intézet szerint a járvány alatt a munkaerő 22-27 százaléka tudott távmunkát végezni a gazdagabb, fejlettebb országokban.)
Bár általában a távmunkában dolgozó irodai alkalmazottak összességében több időt töltenek munkával, úgy tűnik, hogy alacsonyabb is a teljesítményük (termelékenységük) – így egy úgynevezett „termelékenységi paradoxont” tapasztalhatunk:
Az amerikai elnöki agytröszt, a National Intelligence Council 2040-re szóló előrejelzéséből a szervezet azt a következtetést vonta le, hogy – a mesterséges intelligencia bővülő számítási kapacitását és erejét tekintve – a kérdés valójában az, hogy az országok képesek lesznek-e elegendő számú, új (típusú) munkahelyet és megfelelő képzettségű munkavállalót biztosítani. Az okos gépek ráadásul egyre kifinomultabbak, ami a szervezet szerint a hagyományos munkahelyek tömeges elvesztéséhez vezethet.
Ezt az elméletet a genfi Graduate Institute Geneva kutatóintézet professzora, Richard Baldwin cáfolja, mivel szerinte a technológiai váltás sokkal lassabban fog bekövetkezni. Elméletét azzal indokolja, hogy a modern technológiák egyre összetettebbek és bonyolultabbak, melyek kezeléséhez jóval képzettebb szakemberek szükségesek.
Talán éppen ezért különösen érdekes a japán kormányzat – mint az egyik legfejlettebb ipari állam és a G7-ek egyetlen ázsiai tagja – hozzáállása ehhez a kérdéskörhöz. Annak ellenére, hogy nagyon magas a felsőfokú tanulmányokat folytatók beiratkozási rátája (58 százalék felett mindkét nem esetében), gyökeresen meg akarják reformálni az általános közoktatást: fel akarják készíteni a felnövekvő generációt a robotokhoz és az intelligens környezethez való jobb alkalmazkodásra.
Összességében tehát a digitalizáció felgyorsulása és a mesterséges intelligenciára való támaszkodás egészen új helyzetet teremt – az első ipari forradalomhoz képest akár 400 százalékkal gyorsabb éves termelékenységbeli növekedési ütemmel kell majd szembesülni.
A jövőben a digitális csapda elkerülésére kell fókuszálni, amely nemcsak a kkv versenyképességi beruházásait, de az oktatás újragondolását is jelenti: nagy szükség lesz arra, hogy több „posztreneszánsz polihisztor” kerüljön ki az iskolarendszerből.
Ehhez egy ösztönző államra van szükség, illetve – a megkezdett úton tovább haladva – egy országosan elterjedt, személyre szabott tehetséggondozó infrastruktúra kialakítása és támogatása is nélkülözhetetlen lesz a jövőben.
Didier Reynders-szel még 2021-ben készített interjút a Mandiner. Amikor a korrupcióról kérdeztük, a biztos felállt az asztaltól, és elviharzott.
Orbán egyelőre nem mondhatja ki, hogy Csurkának mindenben igaza volt, de a Mandiner már kimondhatja, és a Magyar Nemzet is.
Zavarja őket, hogy a tulajdonosok és a menedzsment nem érintettek a megszorításokban.
Mondom: elfogadom a volt EP képviselő „legendás” tudását, finom modorát, és azt a hirtelen érkezett szerecsen-mosdatást is.
Bocsánatot nem kért, csak távozott. Angolosan.
Az évekkel ezelőtt rettegett Covid-vírus ma már valahol a nátha és az influenza között van félúton.
F. Jánost háromszor hallgatták ki, és harmadjára sikerült megtörni.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
