Amíg az USA az elmúlt évtizedben önellátóvá vált energia tekintetében, addig Európának tagadhatatlan a függősége Oroszországtól. Elemzésünkben rávilágítunk, mit is jelentene Európa számára egy esetleges leválás az orosz energiacsapokról.
Czeczeli Vivien, az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet kutatójának írása a Makronómnak.
Oroszország agresszív fellépésnek időzítése talán nem véletlen. Európát jelenleg több oldalról is érik nehézségek: az USA-hoz képest ismét egy lassabb kilábalási folyamattal néz szembe, az euróövezet inflációs rátája rekordmagasságba emelkedett, s az új német koalíció sem elég felkészült a megfelelő fellépésre.
Másrészről, az elmúlt időszak megemelkedett energiaárai kedvezően hatottak Oroszország export és költségvetési bevételére, növelve annak ellenállóképességét. Putyin azonban továbbra is belső problémákkal küzd, melyek ellensúlyozását szolgálná a sikeres külpolitikai fellépése.
Rövid távon az infláció további emelkedésével kell számolnunk, míg az energiaárak tartósan magas szinten maradása recessziós és pénzpiaci kockázatokat is maga után vonhat.
A rövid távú hatások között elsődlegesen emelhető ki az energiaárak emelkedése. Az OPEC+ országai egyelőre tartják magukat meglévő irányelveikhez, miszerint mérsékelt ütemben bővítik a termelésüket, annak ellenére, hogy a jelenlegi termelési szint nehezen tudja tartani a lépést a folyamatosan bővülő kereslettel. Ennek következtében az olajárak 2014 óta nem látott szintekre emelkedtek az elmúlt hetekben (ld. 1. ábra).
A kínálat oldali gyengeségeket erősítheti az eszkalálódó konfliktus, ideértve akár az infrastruktúra háború miatti károsodását vagy az Oroszországra kivetett szankciók következményeit. A JP Morgan szerint a legrosszabb forgatókönyv esetén az olaj hordónkénti ára akár 120-150 dollárra is emelkedhet a jelenlegi 100 dollár körüli szintről.
Az USA az elmúlt évtizedben önellátóvá vált az energia tekintetében, melyhez nagymértékben hozzájárult a palaolaj-termelés fejlesztése. Mindemellett az ország a világ legnagyobb földgáztermelőjévé vált. S bár 2021-ben az Oroszországból származott az USA teljes olajimportjának 10 százaléka, az elsősorban a Venezuelából érkező olaj bojkottálása miatt történt.
Az USA-val ellentétben Európa erőteljesen függ az orosz energiaimporttól. Az orosz földgáztermelés 70 százaléka irányul Európába, melynek döntő többsége Ukrajnán keresztül három fő csatornán keresztül jut a célországokba.
Oroszország biztosítja Európa olajellátásának mintegy 30 százalékát és földgázellátásának 35 százalékát, vagyis egy esetleges konfliktust követő legrosszabb forgatókönyv esetén ennek kiesésével kellene számolni.
Ebből egyúttal az is következik, hogy az USA Oroszország elleni szankciói sokkal erőteljesebbek lehetnek, mint amit az EU képviselne. Kicsi tehát az esélye az összehangolt fellépésnek, másrészről pedig az amerikai szankciók mellékhatásai könnyedén okozhatnak az európai országok számára is nehézségeket.
A klímaváltozás elleni küzdelem érdekében leállított széntüzelésű erőművek, illetve a japán fukushimai atomkatasztrófát követően lezárt nukleáris erőművek is azt eredményezték, hogy az indokoltnál nagyobb mértékben függ a földgáztól. Németország Európa legnagyobb gázfogyasztója, ami a teljes energiafelhasználásának közel negyedét teszi ki, ennek a felét Oroszország szállítja. Nem véletlen tehát, hogy Németország erősen ellenzi a konfliktus eszkalálódását.
Az orosz gázszállítás esetleges leállítása az energiafelhasználások tekintetében Németországon kívül Szlovákia, Ausztria és részben Olaszország számára lenne erőteljesen érezhető. Jó hír ugyanakkor, hogy Európa energiarendszere sokkal rugalmasabb, mint például a 2009-es válság idején volt. A rugalmasságot biztosítja a cseppfolyósított földgáz (LNG) importjának lehetősége, például Katarból, de az amerikai import szintén segíthet enyhíteni a károkat.
A másik oldalról fontos megjegyezni, hogy Oroszország számára szintén függőségi viszonyt jelent Európa, mint fontos felvevőpiac. Az olaj és a földgáz az ország költségvetési bevételének közel felét adja, míg exportbevételének kétharmadát, de a két nyersanyag közül elsősorban a kőolaj és a kőolajszármazékok teszik ki a nagyobb arányt.
Kína szerepe érdekes lehet a további fejlemények alakulásában. Az ország enyhíthet az Oroszországot ért kedvezőtlen hatásokon, s jelentős felvásárlóként léphet fel, azonban Kína várhatóan csak addig a pontig lenne partner, ameddig ahhoz neki is saját érdeke fűződik.
Megemlítendő továbbá, hogy
Az Ukrajnával való hevesebb gázvitája során pedig 2009-ben csak az Ukrajnán átáramló gázszállítás szakadt meg, szintén csak átmenetileg.
A magasabb energiaárak mellett a közvetett hatásokkal is számolni kell, amint azok beépülnek más termékek áraiba: drágábbak lesznek a közlekedési költségek, a repülés; a vállalatoknak pedig az inputköltségek ismételt növekedésével kell számolnia.
Mivel Oroszország fontos előállítója olyan fémeknek, mint az alumínium és palládium, más alapanyagok áremelkedése is kilátásba helyeződik.
Ezek a fémek többek között járművek, konyhai eszközök, mobiltelefonok, orvosi berendezések, elektronikai cikkek, építőipari termékek előállítása során kerülnek felhasználásra. Mindezeken túlmenően, Oroszország a világ legnagyobb búzaexportőre, de Ukrajna is az ötödik helyen szerepel, így a gabonaárakra is jelentős hatással lehetnek a kedvezőtlen geopolitikai fejlemények. Mindez tehát azt jelentené, hogy a megemelkedett inflációs szintek hosszabb távon is velünk maradnának.
Történelmi tapasztalatok alapján a geopolitikai konfliktusok rövid távú hatással vannak a pénzpiacokra. Akkor eredményeztek hevesebb reakciókat, amikor azok az energiaárakat is érintették, s a növekvő árak miatt a FED is a monetáris politikája szigorítására kényszerült (ld. az 1970-es évek eseményei). Bár a múltbeli tapasztalatok sosem garantálhatják, hogy a jövőben is hasonló forgatókönyv fog megvalósulni, nagy valószínűséggel a befektetők önmagában a konfliktust nem reagálnák túl, tehát a középpontban továbbra is az energiaárak vannak.
A kulcskérdés tehát az, hogy egy orosz invázió, illetve az esetleges amerikai és NATO szankciók hogyan érintenék az energiaárakat, illetve mindez végső soron hatással lenne-e az USA monetáris politikájának alakulására. Természetesen
Az infláció alakulása szintén kiszámíthatatlanná válhat. A pénzpiacok már egyébként is volatilisek voltak idén, hiszen a befektetők kiélezett figyelemmel követik az inflációs fejleményeket és ehhez kapcsolódóan a FED esetleges szigorító lépéseit. Az orosz-ukrán konfliktus tehát ezt a hatást erősít(het)i fel.
A globálisan meghatározó jegybankok egyaránt fokozott inflációs nyomással néznek szembe.
s a jegybankok agresszívebb fellépésre kényszerülnek. Ez visszavetheti a Covid és az újabb variánsok esetleges érkezése miatt amúgy is bizonytalan gazdasági növekedést, de a magasabb kamatok az adósságszolgálati terheket is megemelik. Ez pedig a mai, megnövekedett adósságszintekkel jellemezhető gazdasági környezetben további veszélyeket vethet fel. A jegybankok persze hivatkozhatnak az infláció átmeneti jellegére, ám ez a stratégia az eddigiekben is csak korlátozott eredményességgel működött. A központi bankoknak tehát még nehezebb lesz tartani magukat az inflációs céljaikhoz.
Az USA a szankciói egy elemeként helyezte kilátásba, hogy kizárná Oroszországot a nemzetközi banki és pénzügyi szolgáltatások alapjául szolgáló SWIFT (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication) rendszerből, melyet jelenleg közel 11 ezer pénzügyi szervezet használ világszerte. A lépés eredményessége ugyanakkor megkérdőjelezhető. Bár Oroszországot egyértelműen negatívan érintené a lépés, teljesen nem tudná térdre kényszeríteni. Mindazonáltal a nyugat számára hosszú távon könnyen kontraproduktívvá válhatna a lépés, ahogy arra az Economist írása is felhívja a figyelmet.
Több európai ország, köztük Németország is számos üzleti kapcsolattal rendelkezik Oroszországgal, ami miatt ellenezhetik a tervet, és a betartatása nehézkessé válna. A fenyegetés továbbá nem lenne új Oroszország számára. Amerika már 2014-ben is felvetette az erre irányuló ötletét, azóta pedig Oroszország megerősítette magát e téren.
az SPFS-t (System for Transfer of Financial Messages), aminek jelenleg 331 bank tagja, és 2020 végéig 23 külföldi bank csatlakozott hozzá. A rendszer bár jelenleg alulmarad a SWIFT-hez képest, valós alternatívaként használható, és a segítségével elkerülhetővé válna Oroszország számára a legrosszabb forgatókönyvek egyike. A rendszer pedig idővel, felhasználói körének bővülésével párhuzamosan, folyamatosan fejlődne.
Másik lehetőség, hogy a fizetési rendszer kínai alternatívája, a CIPS (Cross-Border Inter-Bank Payments System) nyer magának nagyobb teret. Bár a tranzakciók volumenét tekintve egyelőre szintén jóval alul marad ez a rendszer, idővel mégis veszélyeztethetné az amerikai pénzügyi dominanciát.
Fontos megemlíteni továbbá, hogy a nyugatot azért is kedvezőtlenül érintené a hatás, mert az európai bankoknak közel 60 milliárd dollárnyi banki követelése van orosz állampolgárokkal szemben, ami majdnem négyszer nagyobb, mint az amerikai bankok esetében. Azaz egy esetleges megtorlás esetén itt is számolni kellene a közvetett hatásokkal.
Hosszú távon vélhetően a Covid által elindult folyamatok felerősödése várható. Prioritást kapnak a rövidebb ellátási láncok, a szabadkereskedelem irányából az országok a gyártás olcsóbb, külföldre történő kihelyezése helyett inkább a belföldi lehetőségeket preferálják.
A legnagyobb kihívás most az árak kordában tartása. Az inflációs mutatószámokra helyeződő további nyomás könnyedén reálgazdasági és pénzpiaci turbulenciákhoz vezethet. A jegybankokra tehát ismét, illetve továbbra is, kiemelt felelősség helyeződik.
Borítókép: MTI/EPA/Michael Reynolds és Szputnyik/Kreml/Alekszej Nyikolszkij/Pool (szerk.)
Hatályba lépett a Mercosur-megállapodás; Ukrajna csak teljes jogú EU-tagsággal éri be; Lengyelország látná el a magyarokat LNG-vel; ezek voltak a pénteki nap legolvasottabb cikkei.
Óriási haderőreformot jelentett be az ukrán elnök.
Tovább rontotta kilátásait az ukrán nemzeti bank.
Csak úgy tud kivételezni Kijevvel az Európai Unió, ha saját érdekeivel fordul szembe.
Az ukrán külügyminiszter szerint csupán egy újabb manipulációs kísérletről lehet szó.
A kijevi politikusok nem viselik jól, hogy Ukrajna lekerült a napirendről Washingtonban.
A kényszerházasságok és a nők elleni kulturális alapú erőszak egyre súlyosabb problémát jelentenek az uniós tagállamokban: Olaszországtól Németországig sorra derülnek ki a megdöbbentő esetek.
Magyarország több ezer milliárd forintnyi uniós forrásra számíthat a következő években. De mit jelent ez valójában a gazdaság számára? A 4-es metró példáján keresztül megnézzük, hogyan működik a gyakorlatban az EU-s finanszírozás, és mi történik a pénzzel, miután megérkezik az országba.
