Közgazdász: India is csak patrióta gazdaságpolitikával válhat gazdasági szuperhatalommá

A keleti erők felemelkedése

„Amennyiben a világpolitikai rivalizálás nem töri meg a növekedési trendeket, 2050-ig gazdasági hatalomváltásra kerül sor a fejlett országok (G7: USA, Kanada, Németország, Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán) és a fejlődő országok között (E7: Kína, India, Brazília, Oroszország, Indonézia, Mexikó, Törökország)”, írja György László gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkár 2017-ben megjelent „Egyensúlyteremtés” című könyvében.

A közgazdász hozzáteszi, hogy míg 1995-ben az E7 régió gazdasági teljesítménye feleakkora volt, mint a G7-é, és utóbbié még 2009-ben is nagyobb volt, mint az E7 országoké, addig 2015-ben már nagyjából ugyanakkora, 2050-re pedig a kétszeresére nőhet.

Forrás: György László, Egyensúlyteremtés: A gazdaságpolitika missziója 

Ezen felemelkedő „erők” közé tartozik India is, amelynek GDP-je 1991-92 óta 270 milliárd dollárról mára elérte az 3,1 billió dollárt és a becslések szerint az évtized végére túllépheti a 8 billió dollárt is, mutat rá C. Raja Mohan közgazdász.

Az akadémikus legfrissebb elemzésében kiemeli, hogy India jelenleg a világ hatodik legnagyobb gazdasága, és az évtized végére a harmadik legnagyobbikká válhat, ha a jelenlegi előrejelzések beigazolódnak.

Ezen túlmenően az ázsiai gigász teljes kereskedelmét 1991-92-ben nagyjából 38 milliárd dollárra becsülték, idén pedig várhatóan eléri az 1,3 billió dollárt – ez az ország GDP-jének körülbelül 40 százaléka, és bizonyítja azt a tényt, hogy India minden eddiginél mélyebben kötődik a világhoz, teszi hozzá Mohan.

A közgazdaságtan irányítja a globalizációt

Az indiai közgazdász hangsúlyozza, hogy a gazdasági kérdések mára előtérbe kerültek a globális ügyekben, szemben a hidegháború éveiben jellemző katonai versennyel – erre pedig Kína gyors gazdasági felemelkedése az elmúlt három évtizedben tökéletes példa, teszi hozzá.

Mohan, Edward Luttwak amerikai katonai stratéga és geoökonómiai szakértő gondolataira támaszkodva kiemeli, hogy

annak ellenére, hogy sokan bíztak ebben a narratívában. Ezek, inkább a gazdasági szférába terelődtek át, erre pedig Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi háború kínál tökéletes példát, jelenik meg az elemzésben. 

A világ két legnagyobb gazdasága ugyanis mély és kölcsönös gazdasági függőséget alakított ki az elmúlt évek során, mégpedig annak ellenére, hogy mindketten különböző gazdasági rendszert működtetnek, visszatértek a nemzeti érdekeket előtérbe helyező gazdaságpolitikához, írja Mohan.

Az Egyesült Államokban Joe Biden elnök, elődjéhez – Donald Trumphoz – hasonló, az „Amerika az első” gazdaságpolitikát folytat, írja a Dél-Ázsiai Tanulmányok Intézetének igazgatója. Viszont nem egyedül az USA hátrál ki a globalizációból, teszi hozzá – Kína is hasonló gazdasági stratégiáját vett át, amely

Nem kell az ázsiai integráció

Mohan kiemeli, hogy India gazdasági növekedése nem egy lineáris folyamat lesz, hiszen az ország érdekeit sem lenne könnyű biztosítani egy olyan időszakban, amelyben a világ egy geoökonómiai hullámvölgyben van. Ezért is véli úgy a közgazdász, hogy az ázsiai gigásznak gazdaságilag okosan kellene cselekednie.

Ennek fényében például, India megszakította a Kínával való gazdasági együttműködést és kilépett a mélyebb ázsiai integrációból,  az Átfogó Regionális Gazdasági Partnerségből (RCEP). Hozzáteszi, hogy egy ilyen együttműködésből a rövid távú előnyök nyilvánvalóak, viszont hosszabb távon gazdasági, ipari, pénzügyi és technológiai függőséget jelenthetnek Kínával szemben.

Egy ilyen integráció feladása után pedig, Delhi szabadkereskedelmi megállapodások felé fordult olyan országokkal, mint Ausztrália, Nagy-Britannia, az Egyesült Arab Emírségek és Izrael. Erre  úgy kell tekinteni, mint annak a folyamatnak a kezdetére, amely elmélyíti India együttműködését olyan országokkal, amelyek gazdasága kiegészíti egymást, jelenik meg az elemzésben. A közgazdász szerint az Európával és az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem liberalizálása nehéz, de fontos következő lépés lehet.

„Patrióta” gazdaságpolitikával az élre

Mohan elemzésében hangsúlyozza, hogy India, az Egyesült Államokhoz és Kínához hasonlóan azzal érvel, hogy

Ennek érdekében, India jelenleg nem kevés kezdeményezést tesz a hazai gyártás előmozdítására számos ágazatban, teszi hozzá.

A közgazdász kiemeli, hogy India szelektív kereskedelmi megállapodásai és a hazai gyártást előmozdító gazdaságpolitikái számos kritikát váltottak ki belföldön is, mivel sokan amellett érveltek, hogy ezek visszatérést jelenthetnek a gazdasági protekcionizmushoz és veszélyt jelenthetnek a globalizációra. Bár ezek fontos érvek, de Indiának 

hangsúlyozza Mohan.

Ezért is véli úgy, hogy Indiának mindenekelőtt olyan stratégiára van szüksége, amely hangsúlyt fektet a hazai növekedési képességek kiépítésére, a gazdasági partnerségek fejlesztésére és a hasonló gondolkodású országokkal való geopolitikai koalíciók kialakítására.