Az oroszoknál is a bajban ismerszik meg a barát

Az orosz gazdasági portál megállapítja:

párbeszédre szólítja fel Moszkvát Kijevvel, tudva, hogy Moszkva nem tekinti Ukrajnát olyan partnernek, akivel párbeszédet lehetne folytatni.

A kínai álláspontról már beszámoltunk a Makronómon, miszerint egyrészt igazat ad az oroszoknak, amikor azt mondják, hogy „minden ország ésszerű biztonsági aggályait tiszteletben kell tartani”, másrészt Ukrajna kezét sem engedik el, mikor kinyilatkozzák, hogy „az ENSZ Alapokmányának fő céljait és elveit megfelelően védeni kell”.

Vlagyimir Putyin február 21-i esti beszéde utána az egyik fő diplomáciai kérdés az volt, hogy Kína milyen álláspontot foglal el az ukrán konfliktus gyors eszkalációjával kapcsolatban. Moszkva Peking támogatására számított, de a kínai nyilatkozatok a minszki megállapodások végrehajtásának szükségességére redukálódtak.

A Kommerszant figyelemre méltónak tartja, hogy az elmúlt napokban Peking többször is elutasította azokat a kísérleteket, amelyek párhuzamot vontak a Tajvan és Ukrajna körüli helyzet között. Hiszen az oroszok az utóbbi időben gyakran kinyilatkozták, hogy Ukrajnát nem tekintik külön államnak. Wang Wenbin, a kínai külügyminisztérium szóvivője kikerülte az orosz álláspont értékelését, csupán annyit felelt a kérdésre: „Már tisztáztam az álláspontunkat Ukrajna kérdésében. Ami Tajvant illeti, szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy egyetlen Kína van a világon, és Tajvan a KNK területének elválaszthatatlan része”.

A világ arra számított, hogy a február 4-i pekingi orosz-kínai csúcstalálkozó és a kétoldalú kapcsolatok példa nélküliségéről szóló hangzatos kijelentések után, a kínai álláspontban, a kulcsfontosságú nemzetközi kérdésekben stratégiai elmozdulás következik be Oroszország felé.  A csalódását fejezi ki a Kommerszant, amely szerint, miközben Kína a „több mint szövetséges” Oroszországot támogatja,

A megosztott szövetségesek

Természetesen számba vették a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (CSTO) tagországainak az oroszok melletti kiállását is, ugyanis a szövetséges országok eltérően reagáltak Moszkva a donbaszi köztársaságok kikiáltását elismerő döntésére. Az ukrán konfliktus súlyosbodása óta különösen nehéz helyzetbe kerültek a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében részt vevő országok, amelyekhez Oroszország mellett Fehéroroszország, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán is tartozik.

A Minszk ezt a lépést egyértelműen támogatta, megjegyezve, hogy a döntésnek „nemcsak politikai, hanem komoly emberi, humanitárius dimenziója is van”, Nur-Sultanban és Jerevánban pedig kijelentették, hogy nem követik Oroszországot, az új köztársaságok elismerésében.

Felvetik, hogy alig másfél hónappal ezelőtt, amikor a CSTO végrehajtotta az első békefenntartó műveletet Kazahsztánban, a szövetséges erők ismételt bevetése Donbaszban nem tűnt annyira hihetetlennek. Igaz, olyan feltételekről beszéltek a szövetségesek, melynek sok realitása nem volt, egyszerre szerettek volna felhatalmazást az ENSZ Biztonsági Tanácsától, illetve Ukrajna beleegyezését.

Mindenesetre furcsállták az oroszok Mukhtar Tleuberdi, Kazahsztán miniszterelnök-helyettese és külügyminiszterének február 22-i nyilatkozatát, miszerint „a CSTO Charta szigorúan korlátozza a katonai vagy békefenntartó erők alkalmazását. Csak a CSTO-térben használhatók”. Azt is nehezményezték, hogy a kazahok nem nagyon igyekeztek hivatalos álláspontot kiadni sem az ukrán helyzettel, sem az új köztársaságok elismerésével kapcsolatban.

Daniyar Ashimbaev kazah politológus mindezt úgy értékelte, hogy „Kazahsztán álláspontja barátságos Oroszországgal szemben, de nem szeretne mindenki mással összeveszni. A Donyeck és Luhanszk ügyében megfogalmazott egyértelmű álláspont közvetlenül érintené Kazahsztánt, az amerikai, valamint a Nur-Sultan által ápolt kazah-európai kapcsolatok. Ráadásul a közvélemény is megoszlik. A lakosság egy része ezt helyesnek tartja az orosz nyelvterület védelme szempontjából, másik része pedig olyan kazah területek esetleges visszakövetelését látja e mögött, ahol szintén sok orosz él.”

Moszkva másik CSTO-partnere,

A fehérorosz külügyminisztérium kedden kiadott közleményében tisztelettel és megértéssel fogadták az orosz fél döntését a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság függetlenségének elismeréséről.  „Tekintettel az ezeken a területeken élő és csaknem nyolc éve nélkülözésben élő orosz állampolgárokra, Oroszország ezen lépésének nemcsak politikai, hanem egyben komoly emberi, humanitárius dimenziója is van”.

Vahan Hunanyan, az örmény külügyminisztérium szóvivője a Donbasz köztársaságainak kikiáltására azt nyilatkozta: „Nincs ilyen kérdés a napirenden”. Majd hozzátette, hogy Oroszországot és Ukrajnát is baráti államnak tartja. Az örmények szeretnének kimaradni a konfliktustól, mivel attól tartanak, hogy ha szigorítják az Oroszország elleni szankciókat, akkor azoktól közvetve Örményország is szenvedni fog.

Sadir Zsaparov kirgiz elnök óvatosan beszélt a Donbasz körül kialakult helyzetről, de továbbra is megértő az orosz állásponttal szemben. Megjegyezve, hogy ennek vagy annak az államnak az elismerése minden ország szuverén joga, hozzátéve, hogy a minszki megállapodások be nem tartása vezetett a jelenlegi nehéz helyzethez.

Tádzsikisztánban hivatalosan egyáltalán nem kommentálták a helyzetet. A tádzsik független média továbbra is vitatja a Donbasz elismerésének lehetséges következményeit  –