Matus Tibor írása a Makronómon.
Paola Gentilioni gazdaságért felelős biztos szerint a vitában nem ragaszkodnak semmilyen tabuhoz. Nyitott a kérdés mind az államadósság, a költségvetési hiány és annak kiszámítási módszere esetében.
Miért kellene megváltoztatni az adósságszabályokat?
Az európai költségvetési kritériumok még 1997-ben születtek, hogy megteremtsék a stabilitást a születő közös valutának, az eurónak. Kezdetben két rendelet és egy határozat alkotta, amelyek terjedelme csak 12 oldalra rúgott. Mára ez jócskán kibővült, csak a kézikönyv, amely a rendeletek használatát magyarázza, 108 oldalas.
A stabilitási és növekedési paktum már átélt pár reformot, bár a két fő kritérium az államadósság 60 százalékos szintje vagy a 3 százalékos deficit megmaradtak, de számtalan kivételt, magyarázatot fűztek ahhoz, hogy milyen helyzetekben alkalmazzák vagy mikor nem. A komplex szabályzók ugyan jobban tükröznék a bonyolult gazdasági és politikai realitásokat, de sokkal nehezebben lehetne ezeket ellenőrizni.
A paktum reformja elég specifikus időszakban zajlik. A koronavírus járvány jelentősen megemelte az EU tagországoknál az államadósságot. Az eurozónán belül az átlagos adósság elérte a 100 százalékot. Speciális eset Olaszország a maga 160 és Görögország a 200 százalékos adósságával.
Amennyiben 2022-ben is alkalmazni szeretnék a meglévő szabályokat (a vírusválság miatt szüneteltették ezeket) az államoknak gyorsan csökkenteni kellene az adósságszintjüket, amihez vagy többletes költségvetésekre volna szükség, vagy jóval nagyobb gazdasági növekedésre.
Egyik megoldás sem reális politikailag, és nagyon negatív szociális vagy környezetvédelmi problémákat okozhatna.
A másik probléma a környezetvédelmi válság. Ha küzdeni szeretnénk a klímaváltozás negatív hatásaival szemben, akkor be kell ruházni a zöld átállásba.
A Bruegel think-thank csoport szerint ahhoz, hogy az EU elérje a zöld céljait, ahhoz az elkövetkező tíz évben évente a GDP-jének 0,5-1 százalékát kellene erre fordítania.
Az Európai Bizottság szerint tehát évi 650 milliárdot. Ezzel a 3 százalékos költségvetési hiánycél eléggé megkötné a kormányok kezét.
Pénzügyi „fegyelem”: nő az adósság, úgyhogy hozzáemelik az adósságkorlátot?
A 60 százalékos adóssághatárnak kellene szavatolnia, hogy a tagországok ne kerüljenek olyan állapotba, amikor már nem tudják kezelni az adósságaikat. Az intézkedés bírálói szerint, most, az olcsó hitelek korában ehhez ragaszkodni nincs túl nagy értelme. Ezért javasolják a határ megemelését 100 százalékra,vagy esetleg más értékre.
Az EU tagországai között viszont valószínűleg nem lesz összhang a határ felemelésére. Olyan országok, mint Németország vagy Hollandia ellene lesznek.
A vitát inkább abba a mederbe terelik, hogy egy eladósodott országoknak milyen gyorsan kelljen csökkenteniük az adósságukat.
Ami a költségvetési hiányt illeti, ott is nem a 3 százalékos határ emelésében gondolkodnak, hanem inkább a hiány számításának módszerén változtatnának.
Másképp fogalmazva, bizonyos típusú kiadásokat esetleg nem számolnák bele egy-egy tagország költségvetési hiányába.