
MIT: A kozmikus sugarak destabilizálhatják a kvantumszámítógépeket
A kvantumszámítógépek látványos tempóban fejlődnek, de ez sajnos hamarosan megtorpanhat. Az MIT csoport bemutatta, hogy a Földre áramló kozmikus sugarak megzavarhatják a kvantumszámítógépekben található információkat és ezáltal rávilágítottak arra, hogy milyen sérülékenyek is ezek a gépezetek és mire lenne szükség a védelmük érdekében.

A hagyományos számítógépeknél az adatokat bitekben adják meg, mely lehet 0 vagy 1. De a kvantumfizika kísérteties szabályainak köszönhetően a kvantumszámítógépek bitjei - az úgynevezett kvibitek - képesek mindkét állapotban egyszerre létezni. Ez azt jelenti, hogy sok műveletet képesek párhuzamosan végrehajtani, és ezáltal sokkal nagyobb a teljesítményük, mint a meglévő számítógépes rendszereknek.
A kvantumszámítógépek gyakorlati előállításának azonban komoly akadálya van. A kvibiteknek meglehetősen alacsony a koherenciaidejük, tehát viszonylag rövid ideig tudnak ebben a szuperpozíciós – 0 és 1 érték egyidejű felvételére alkalmas - állapotban maradni. Ennek az az oka, hogy érzékenyek a külső behatásokra, mint például a hőmérsékletre, a mágneses és az elektromos mezőkre, valamint az alacsony szintű sugárzásra is, amely napjainkban már folyamatosan körülvesz minket.
A legsúlyosabb behatások azonban az űrből érkeznek. A kozmikus sugarak és az általuk létrehozott másodlagos részecskék zuhognak ránk folyamatosan, és bár személyesen nem is vesszük észre őket, az elektronikában nagy pusztítást tudnak okozni.
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Készenlétben az Európai Parlament: így üzenhetnek Magyar Péternek az elmúlt hetek kudarcai után

Egy új tanulmányban az MIT, a Lincoln Laboratory és a Pacific Northwest National Laboratory (PNNL) kutatói számszerűsítették, hogy a kozmikus sugarak mekkora problémát is jelentenek a kvantumszámítógépek számára.
A kísérletek során a kutatók rézkorongokat helyeztek a kvibitek mellé a sugárzás hatásainak mérésére.
A hűtőszekrényen kívül elhelyeztek egy másik rézkorongot is, amin szintén a sugárzást vizsgálták, így meg tudták állapítani, hogy a kvantumrendszer mekkora sugárzásnak van kitéve.
Ezen módszer segítségével a kutatói csapat megállapította, hogy a kvibit koherencia ideje körülbelül négy milliszekundumra korlátozódik. További szimulációkat is végeztek, melyek során egy sugárvédő pajzsot helyeztek, majd távolítottak el a rézkorongok és a kvibitek közül, és ezek a kísérletek is megerősítették ezt az értéket. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért nem használnak a mindennapokban is olyan sugárvédő pajzsot, mint a kísérlet során, de nem ez lenne a legpraktikusabb megoldás, ugyanis ez egy két tonnás ólomtégla fal volt.
A kísérlet azt mutatja, hogy akkor tudjuk a legtöbbet kihozni a kvantumszámítógépekből, ha megfelelő borítással látjuk el őket. Tehát vagy mélyen a föld alá kell költöztetni a gépeket, mint ahogy az a neutrinók keresésénél is zajlott, melyek szintén kozmikus sugárzás mentességet igényeltek, vagy egyéb megoldások után kell kutatni.
William Oliver, a tanulmány szerzője így nyilatkozott:




